'16.
09. 13.
kedd
Kikászálódtam az ágyból, és a kócos hajamba túrva ásítottam egyet. Nyújtózkodtam, ezzel kiroppantottam a gerincem, és indultam a konyhába, hogy egyek valamit. Aida csendben ült az asztalnál, és éppen a háziját csinálta szorgalmasan, miközben néha-néha harapott a szendvicsébe. Emlékszem mikor még én is ilyen szorgalmas voltam... Vagy várjunk csak! Az egyetlen dolog amiben valaha is szorgalmas voltam, az az alvás volt.
- Jó reggelt! - köszönt fel sem nézve a házijából.
- Jobbat - dünnyögtem.
- Anya meg apa nem lesz itthon egy hétig, szóval csak hárman leszünk.
Olyan hirtelen kaptam fel a fejem, hogy beleütöttem a szekrény aljába. - Au! - dörzsöltem a meg fájó pontot. - Ugye csak viccelsz? Mikor indulnak?!
- Ma este - harapott egy nagyot a szendvicsébe. Rágás közben rám pillantott, majd amint lenyelte a falatot, újra megszólalt. - Leona mindennap átjön, hogy megnézzen minket. Barbi pedig lehet, hogy valaki másnál fog aludni, szóval nem kell aggódnod - vont vállat hanyagul.
Ökölbe szorult a kezem. - Képes lenne itt hagyni egyedül a saját húgát?! Megcibálom! - ordítottam.
- Tina! - szólt utánam rémülten Aida, de én már a drága nővére szobája felé siettem.
Feltéptem az ajtót, Barbi pedig ijedten fordult meg. - Á! Csak te vagy? Tanulj meg kopogni - fordult újra előre, és a cuccai közt kezdett matatni. Körbepillantottam magam körül, és az első kezembe eső tárgyat hozzávágtam, ami egy vastag könyv volt a polcáról. A fejéhez kapott, és dühösen megfordult. - Normális vagy?! - visította.
- Amíg apáék nincsenek itthon, te rohadtul nem fogsz máshol aludni!
- Nehogy már te döntsd el, kis takonypóc!
Levettem a polcáról még egy könyvet, és hozzávágtam, de most csak a karját találtam el. - De kurvára én döntöm el! Viselkedj már rendes nagytestvérként, cseszd meg!
- A te húgod is! - kiabálta.
Egy pillanatig hallgattam. - Így van. Én ezért sem megyek el itthonról!
- Meg amúgy is! Nyolcadikos, tud magára vigyázni!
- Ja, mivel rád nem számíthatott, és meg kellett tanulnia! - vágtam a képébe.
Döbbenten hátrahőkölt. - Mit mondtál?! - kérdezte rögtön dühösen.
- Egy igazi testvér védi a kisebbet!
- Ki vagy te, hogy megmondd ezt nekem?! - fröcsögte.
- Az, aki kurvára belefogják építeni a ragyás pofádat a betonba! - csattantam fel.
- Lányok, fejezzétek már be! - szólalt meg a hátam mögül Aida. Hátranéztem rá a vállam felett. - Tudok magamra vigyázni, nem kell pátyolgatni - rázta meg a fejét fáradtan. - Talán jobb is lenne, ha valamelyikőtök elmenne itthonról addig amíg anyáék vissza nem jönnek majd.
Meredten bámultam magam elé, aztán pedig valami hatalmasat csattant a fejemen. A fájó pontot dörzsölve dühösen megfordult. - Még az eddigieknél is rondább akarsz lenni?!
Felvettem a hozzádobott könyvet a földről, és már készültem hozzávágni, amikor valaki kikapta hátulról a kezemből.
- Téged is megcibáljalak?! - csattantam fel megpördülve tengelyem körül.
- Így is hullik a hajam, kösz nem kell - felelte morcosan apa. Felsóhajtott. - Gyere, beszélgessünk - fogtam meg a vállam, és maga előtt terelve vezetett a szobám fele. Becsukta mögöttünk az ajtót, és nagyot sóhajtva rám nézett. - Mi volt ez az előbb?
- Én... én csak elmondtam a véleményem a viselkedéséről!
- Hm... - nevetett kicsit. - Hallottuk. De miért is baj, ha nincs itthon?
Eltátottam a számat. - Nehogy azt gondold, hogy szerinted is normális az, hogy a húgodat egyedül hagyod! Mi van ha fél?
Felkuncogott. - Aidát nem kell félteni.
- Miért?! Karatézik, vagy mi?! - csattantam fel.
- Ártatlannak tűnik, de egyáltalán nem az. Talán azt hiszed fél egyedül, de egyáltalán nem, és teljesen megbízunk benne annyira, hogy egyedül merjük hagyni akár napokra is.
- Ez akkor sem normális! - ordítottam rá.
- Kora reggel is van kedved vitatkozni kincsem? - mosolygott rám.
- Rohadtul ne becézz! És ne vigyorogj már ilyen idiótán! - fújtattam.
Jóízűen felnevetett. - Ezt a forrófejűséget kitől is örökölted? Á, meg is van! Tőlem.
Összehúztam a szemem. - Rohadtul mindegy kitől örököltem ezt.
Felsóhajtott. - Ülj le. Beszéljünk.
- Nem - ráztam meg a fejem. - El fogok késni!
- Ma nem mész suliba.
- Hogy mi?! - visítottam fel.
Jóízűen felnevetett. - Régen a suli szó hallatán kirázott téged a hideg, most meg alig lehet onnan kirángatni.
- Csak a próbák miatt. Amint vége a gólya dolgoknak újra utálni fogok menni.
- Kötve hiszem.
- Higgy amit akarsz - dünnyögtem keresztbe font karokkal.
Hosszú percekig csak bámult rám, majd felsóhajtott. - Reggelizz meg, utána elmegyünk valahova.
- És ha nem akarok? - vontam fel fél szemöldököm.
- Akkor a hajadnál fogva rángatlak majd. Na nyomás! - mutatott a csukott ajtó fele, amit én dünnyögve kinyitottam, és kiléptem rajta.
Aida pont a cipőjét vette fel, amikor megcsörrent a mobilja. - Szia! - szólt bele a készülékbe túlzottan vidáman. - Nem - nevette el magát. - Mindjárt indulok. Aha. Majd akkor ott találkozunk - hadarta vigyorogva, miközben kilépett az utcára, majd amint csukódott az ajtó, visszaindultam apámhoz.
- Aidának van pasija?! - visítottam apám képébe.
Értetlenkedve bámult rám. - Lenne?
Toppantottam a lábammal. - A lányod cseszd meg!
Elmosolyodva oldalra döntötte a fejét. - Neked meg a húgod.
Már éppen ordítani kezdtem volna, de meghallottam Barbi hangját. - Az osztálytársa érdeklődik iránta - elhaladt mellettem. - Hé, Tina! Nem gondolod, hogy kicsit gáz az, hogy a húgodnak előbb lesz valakije, mint neked? vetette oda nekem egy gonosz mosoly kíséretében.
- Inkább várok egy normálisra, mintsem egy seggfejjel legyen bármilyen elsőm is.
- Chhh... Akkor várhatsz kincsem. Lépj ki az álomvilágból, itt csak seggfejek vannak.
- Körülötted talán.
Ahogy ezt kimondtam azonnal eszembe jutott Olivér. Igen, ő határozottan nem seggfej. Annyira. Asszem.
Elmosolyodott, de Mielőtt bármit is mondhatott volna apa belé fojtotta a szót. - Barbi neked nincsen dolgod? - pillantott rá jelentőségteljesen.
- Nincs - vigyorgott apámra.
Fhhuu. Rohadtul kihúzod a gyufát te kis kurva!
- Szerintem pedig anyádnak szüksége van rád!
Barbi elhúzta a száját, majd odébb állt. Apa rám nézett, de én csak elfordítottam a fejem tőle, és visszamentem a konyhába. Csináltam magamnak egy kis adag reggelit, aminek a felét ott hagytam, után a fürdőbe menve megmosakodtam, fogat mostam, aztán felvettem egy spagetti pántos felsőt, egy cicanadrágot, megfésülködtem, és visszamentem a nappaliba. A telefonomat forgattam az ujjaim közt, és csak bámultam a tévé fekete képernyőjét. Apa már felöltözve lépett a helyiségbe, markában a kocsi kulcsot fogta.
- Na indulás.
Nagyot sóhajtva felálltam, belebújtam a cipőmbe, majd kimentem a kocsihoz. Beültem, bekötöttem magam, és csak bámultam ki az ablakon. Amint apa beszállt, és beindította az autót, kellemetlen érzések lettek úrrá rajtam.
- Hova megyünk?
- Be a városba. Egy kis apa-lánya napot tartunk.
- Marha jó - dünnyögtem szem forgatva.
Felsóhajtott. - Tina, nem lesz ez így jó.
Morogtam egy sort.
- Figyelj, Rebeka csak jót akar, és...
- Miért hagytál ott minket?! Hogy tehetted?! Egy másik nőért!
- Talán ha nem vágnál folyton a szavamba...
Úgy valahogy szembefordultam vele. - Nem szereted anyát?
Egy pillanatig hallgatott. - De. Valamilyen szinten még mindig. A középiskolás szerelmem, méghozzá az első szerelmem! Hogy a fenébe ne szeretném?!
- Akkor mi változott? - kérdeztem elkeseredve.
- Ez... ez egy kicsit bonyolult - markolta erősebben a kormányt.
- Hát persze - forgattam meg a szemem.
Csendben tettük meg az utat Csabára, majd mikor leparkolt a Centernél, és leállította a motort, percekig csak ültünk ott, miközben a csend körülölelt minket.
- Hova szeretnél menni?
- Passz - vontam meg a vállam hanyagul, majd kiszálltam a kocsiból.
Apa is kiszállt, bezárta az autót, majd utolérve engem beléptünk a parkoló felől a Centerbe. Járkáltunk ott össze-vissza, bementünk miattam egy-két üzletbe, felpróbáltam pár ruhát, de amikor apa megkérdezte, kérem-e, mindig nemmel válaszoltam. Már dél is elmúlt, és éppen mondani akartam, hogy menjünk, amikor megkordult halkan a gyomrom. Apa átkarolta a vállam, és a mozgólépcsőhöz terelt. Az első emeleten kajáldák tömkelege fogadott.
- Mit szeretnél enni?
- Ööö... Nagyon semmit.
- Éhes vagy. Mit kérsz?
- Pizzát.
- Sonkás-kukoricás?
- Aha - bólintottam.
Régen is, amikor anya dolgozott, és csak apa volt velünk, Leona meg én mindig Sonkás-kukoricás pizzát kértünk. Úgy látszik, ez a hagyomány megmaradt. Ahogy apa leült velem szembe, a hajamat kezdtem babrálni. Régen volt már az, hogy ketten lettünk volna, ezzel esélyünk lett volna arra, hogy megbeszéljünk elég sok dolgot, de a bennem lévő makacs, sértődött lány mindig megakadályozta ezt. Bő húsz perc múlva ordítottak, hogy kész a pizza, ezért apa felállt, és odahozta az asztalunkhoz, két üveg kóla kísértetében.
- Jó étvágyat!
- Kösz. Viszont - ettem le egy kukoricaszemet a pizzaszeletről.
Apa próbált velem beszélgetni, de én mindig csak tömören válaszoltam, ezért a kommunikáció teljesen megszűnt. Ahogy befejeztük az evést, apa teljesen feladva indult volna haza, amikor valamit kiszúrtam a háta mögött.
- Apa?
- Igen? - fordult vissza a mozgólépcsőtől.
- Bowlingozunk? - néztem fel rá.
Elnézett abba az irányba, ahova addig én is bámultam. Elmosolyodva karolta át a vállam. - Persze.
Bevezetett a helyre, balra asztalok voltak székekkel, jobbról egy L alakú pult, mögötte egy srác, akihez apa oda is ment, hogy kibéreljen nekünk egy pályát. Elindultam a pálya fele. Felléptem azon a kéz lépcsőfokon, és csak bámultam. Az első pályán egy fiú gurított, de csak egy bábuja maradt amit nem sikerült ledöntenie. A hátam mögé néztem, és megpillantottam a biliárd asztalokat. Elmosolyodtam. Visszafordultam a Bowling pálya fele, és elindultam, hogy átvegyem a cipőm. Alig kötöttem be a cipőm apa már a pályán állt kezében egy golyóval.
- Na? Ki fog nyerni ma?
- Természetesen én! - ugráltam mellé, a hármas pályára.
Én kezdtem a gurítást.
- Jó reggelt! - köszönt fel sem nézve a házijából.
- Jobbat - dünnyögtem.
- Anya meg apa nem lesz itthon egy hétig, szóval csak hárman leszünk.
Olyan hirtelen kaptam fel a fejem, hogy beleütöttem a szekrény aljába. - Au! - dörzsöltem a meg fájó pontot. - Ugye csak viccelsz? Mikor indulnak?!
- Ma este - harapott egy nagyot a szendvicsébe. Rágás közben rám pillantott, majd amint lenyelte a falatot, újra megszólalt. - Leona mindennap átjön, hogy megnézzen minket. Barbi pedig lehet, hogy valaki másnál fog aludni, szóval nem kell aggódnod - vont vállat hanyagul.
Ökölbe szorult a kezem. - Képes lenne itt hagyni egyedül a saját húgát?! Megcibálom! - ordítottam.
- Tina! - szólt utánam rémülten Aida, de én már a drága nővére szobája felé siettem.
Feltéptem az ajtót, Barbi pedig ijedten fordult meg. - Á! Csak te vagy? Tanulj meg kopogni - fordult újra előre, és a cuccai közt kezdett matatni. Körbepillantottam magam körül, és az első kezembe eső tárgyat hozzávágtam, ami egy vastag könyv volt a polcáról. A fejéhez kapott, és dühösen megfordult. - Normális vagy?! - visította.
- Amíg apáék nincsenek itthon, te rohadtul nem fogsz máshol aludni!
- Nehogy már te döntsd el, kis takonypóc!
Levettem a polcáról még egy könyvet, és hozzávágtam, de most csak a karját találtam el. - De kurvára én döntöm el! Viselkedj már rendes nagytestvérként, cseszd meg!
- A te húgod is! - kiabálta.
Egy pillanatig hallgattam. - Így van. Én ezért sem megyek el itthonról!
- Meg amúgy is! Nyolcadikos, tud magára vigyázni!
- Ja, mivel rád nem számíthatott, és meg kellett tanulnia! - vágtam a képébe.
Döbbenten hátrahőkölt. - Mit mondtál?! - kérdezte rögtön dühösen.
- Egy igazi testvér védi a kisebbet!
- Ki vagy te, hogy megmondd ezt nekem?! - fröcsögte.
- Az, aki kurvára belefogják építeni a ragyás pofádat a betonba! - csattantam fel.
- Lányok, fejezzétek már be! - szólalt meg a hátam mögül Aida. Hátranéztem rá a vállam felett. - Tudok magamra vigyázni, nem kell pátyolgatni - rázta meg a fejét fáradtan. - Talán jobb is lenne, ha valamelyikőtök elmenne itthonról addig amíg anyáék vissza nem jönnek majd.
Meredten bámultam magam elé, aztán pedig valami hatalmasat csattant a fejemen. A fájó pontot dörzsölve dühösen megfordult. - Még az eddigieknél is rondább akarsz lenni?!
Felvettem a hozzádobott könyvet a földről, és már készültem hozzávágni, amikor valaki kikapta hátulról a kezemből.
- Téged is megcibáljalak?! - csattantam fel megpördülve tengelyem körül.
- Így is hullik a hajam, kösz nem kell - felelte morcosan apa. Felsóhajtott. - Gyere, beszélgessünk - fogtam meg a vállam, és maga előtt terelve vezetett a szobám fele. Becsukta mögöttünk az ajtót, és nagyot sóhajtva rám nézett. - Mi volt ez az előbb?
- Én... én csak elmondtam a véleményem a viselkedéséről!
- Hm... - nevetett kicsit. - Hallottuk. De miért is baj, ha nincs itthon?
Eltátottam a számat. - Nehogy azt gondold, hogy szerinted is normális az, hogy a húgodat egyedül hagyod! Mi van ha fél?
Felkuncogott. - Aidát nem kell félteni.
- Miért?! Karatézik, vagy mi?! - csattantam fel.
- Ártatlannak tűnik, de egyáltalán nem az. Talán azt hiszed fél egyedül, de egyáltalán nem, és teljesen megbízunk benne annyira, hogy egyedül merjük hagyni akár napokra is.
- Ez akkor sem normális! - ordítottam rá.
- Kora reggel is van kedved vitatkozni kincsem? - mosolygott rám.
- Rohadtul ne becézz! És ne vigyorogj már ilyen idiótán! - fújtattam.
Jóízűen felnevetett. - Ezt a forrófejűséget kitől is örökölted? Á, meg is van! Tőlem.
Összehúztam a szemem. - Rohadtul mindegy kitől örököltem ezt.
Felsóhajtott. - Ülj le. Beszéljünk.
- Nem - ráztam meg a fejem. - El fogok késni!
- Ma nem mész suliba.
- Hogy mi?! - visítottam fel.
Jóízűen felnevetett. - Régen a suli szó hallatán kirázott téged a hideg, most meg alig lehet onnan kirángatni.
- Csak a próbák miatt. Amint vége a gólya dolgoknak újra utálni fogok menni.
- Kötve hiszem.
- Higgy amit akarsz - dünnyögtem keresztbe font karokkal.
Hosszú percekig csak bámult rám, majd felsóhajtott. - Reggelizz meg, utána elmegyünk valahova.
- És ha nem akarok? - vontam fel fél szemöldököm.
- Akkor a hajadnál fogva rángatlak majd. Na nyomás! - mutatott a csukott ajtó fele, amit én dünnyögve kinyitottam, és kiléptem rajta.
Aida pont a cipőjét vette fel, amikor megcsörrent a mobilja. - Szia! - szólt bele a készülékbe túlzottan vidáman. - Nem - nevette el magát. - Mindjárt indulok. Aha. Majd akkor ott találkozunk - hadarta vigyorogva, miközben kilépett az utcára, majd amint csukódott az ajtó, visszaindultam apámhoz.
- Aidának van pasija?! - visítottam apám képébe.
Értetlenkedve bámult rám. - Lenne?
Toppantottam a lábammal. - A lányod cseszd meg!
Elmosolyodva oldalra döntötte a fejét. - Neked meg a húgod.
Már éppen ordítani kezdtem volna, de meghallottam Barbi hangját. - Az osztálytársa érdeklődik iránta - elhaladt mellettem. - Hé, Tina! Nem gondolod, hogy kicsit gáz az, hogy a húgodnak előbb lesz valakije, mint neked? vetette oda nekem egy gonosz mosoly kíséretében.
- Inkább várok egy normálisra, mintsem egy seggfejjel legyen bármilyen elsőm is.
- Chhh... Akkor várhatsz kincsem. Lépj ki az álomvilágból, itt csak seggfejek vannak.
- Körülötted talán.
Ahogy ezt kimondtam azonnal eszembe jutott Olivér. Igen, ő határozottan nem seggfej. Annyira. Asszem.
Elmosolyodott, de Mielőtt bármit is mondhatott volna apa belé fojtotta a szót. - Barbi neked nincsen dolgod? - pillantott rá jelentőségteljesen.
- Nincs - vigyorgott apámra.
Fhhuu. Rohadtul kihúzod a gyufát te kis kurva!
- Szerintem pedig anyádnak szüksége van rád!
Barbi elhúzta a száját, majd odébb állt. Apa rám nézett, de én csak elfordítottam a fejem tőle, és visszamentem a konyhába. Csináltam magamnak egy kis adag reggelit, aminek a felét ott hagytam, után a fürdőbe menve megmosakodtam, fogat mostam, aztán felvettem egy spagetti pántos felsőt, egy cicanadrágot, megfésülködtem, és visszamentem a nappaliba. A telefonomat forgattam az ujjaim közt, és csak bámultam a tévé fekete képernyőjét. Apa már felöltözve lépett a helyiségbe, markában a kocsi kulcsot fogta.
- Na indulás.
Nagyot sóhajtva felálltam, belebújtam a cipőmbe, majd kimentem a kocsihoz. Beültem, bekötöttem magam, és csak bámultam ki az ablakon. Amint apa beszállt, és beindította az autót, kellemetlen érzések lettek úrrá rajtam.
- Hova megyünk?
- Be a városba. Egy kis apa-lánya napot tartunk.
- Marha jó - dünnyögtem szem forgatva.
Felsóhajtott. - Tina, nem lesz ez így jó.
Morogtam egy sort.
- Figyelj, Rebeka csak jót akar, és...
- Miért hagytál ott minket?! Hogy tehetted?! Egy másik nőért!
- Talán ha nem vágnál folyton a szavamba...
Úgy valahogy szembefordultam vele. - Nem szereted anyát?
Egy pillanatig hallgatott. - De. Valamilyen szinten még mindig. A középiskolás szerelmem, méghozzá az első szerelmem! Hogy a fenébe ne szeretném?!
- Akkor mi változott? - kérdeztem elkeseredve.
- Ez... ez egy kicsit bonyolult - markolta erősebben a kormányt.
- Hát persze - forgattam meg a szemem.
Csendben tettük meg az utat Csabára, majd mikor leparkolt a Centernél, és leállította a motort, percekig csak ültünk ott, miközben a csend körülölelt minket.
- Hova szeretnél menni?
- Passz - vontam meg a vállam hanyagul, majd kiszálltam a kocsiból.
Apa is kiszállt, bezárta az autót, majd utolérve engem beléptünk a parkoló felől a Centerbe. Járkáltunk ott össze-vissza, bementünk miattam egy-két üzletbe, felpróbáltam pár ruhát, de amikor apa megkérdezte, kérem-e, mindig nemmel válaszoltam. Már dél is elmúlt, és éppen mondani akartam, hogy menjünk, amikor megkordult halkan a gyomrom. Apa átkarolta a vállam, és a mozgólépcsőhöz terelt. Az első emeleten kajáldák tömkelege fogadott.
- Mit szeretnél enni?
- Ööö... Nagyon semmit.
- Éhes vagy. Mit kérsz?
- Pizzát.
- Sonkás-kukoricás?
- Aha - bólintottam.
Régen is, amikor anya dolgozott, és csak apa volt velünk, Leona meg én mindig Sonkás-kukoricás pizzát kértünk. Úgy látszik, ez a hagyomány megmaradt. Ahogy apa leült velem szembe, a hajamat kezdtem babrálni. Régen volt már az, hogy ketten lettünk volna, ezzel esélyünk lett volna arra, hogy megbeszéljünk elég sok dolgot, de a bennem lévő makacs, sértődött lány mindig megakadályozta ezt. Bő húsz perc múlva ordítottak, hogy kész a pizza, ezért apa felállt, és odahozta az asztalunkhoz, két üveg kóla kísértetében.
- Jó étvágyat!
- Kösz. Viszont - ettem le egy kukoricaszemet a pizzaszeletről.
Apa próbált velem beszélgetni, de én mindig csak tömören válaszoltam, ezért a kommunikáció teljesen megszűnt. Ahogy befejeztük az evést, apa teljesen feladva indult volna haza, amikor valamit kiszúrtam a háta mögött.
- Apa?
- Igen? - fordult vissza a mozgólépcsőtől.
- Bowlingozunk? - néztem fel rá.
Elnézett abba az irányba, ahova addig én is bámultam. Elmosolyodva karolta át a vállam. - Persze.
Bevezetett a helyre, balra asztalok voltak székekkel, jobbról egy L alakú pult, mögötte egy srác, akihez apa oda is ment, hogy kibéreljen nekünk egy pályát. Elindultam a pálya fele. Felléptem azon a kéz lépcsőfokon, és csak bámultam. Az első pályán egy fiú gurított, de csak egy bábuja maradt amit nem sikerült ledöntenie. A hátam mögé néztem, és megpillantottam a biliárd asztalokat. Elmosolyodtam. Visszafordultam a Bowling pálya fele, és elindultam, hogy átvegyem a cipőm. Alig kötöttem be a cipőm apa már a pályán állt kezében egy golyóval.
- Na? Ki fog nyerni ma?
- Természetesen én! - ugráltam mellé, a hármas pályára.
Én kezdtem a gurítást.
Csak egy bábu maradt fent. A második próbálkozásnál viszont nem tudtam ledönteni. Apa következett.
- Jó kezdés kincsem. De figyeld a profit.
Amint a bábuk újra a helyükre kerültek, apa gurított, és az összeset leterítette. Duzzogva keresztbe fontam a karomat.
- Te jössz.
Morogva felálltam. - Nehogy azt hidd, legyőzhetsz!
- Végre egy kihívás!
Mosolyogva gurítottam. Ez nálunk bevett szokás volt. Leona, apa meg én mindig Bowlingozni jártunk, és míg mi apával folyamatosan versengtünk, addig Leona hamarabb megunta, és keresett egy biliárdozó társaságot. Ő abban volt inkább a jobb.
Gurítottam, de megint fent maradt egy bábu, amit aztán a második gurításnál sikerült ledöntenem. Örömömben felugrottam. - Há! Király vagyok!
Elsétált mellettem, összeborzolta a hajam. - Igen, az vagy.
Játszottunk tovább, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság. A játszma közepén pedig kibukott belőlem a kérdés. A kezem közé fogtam a golyót. Felsóhajtottam. - Hogy ismerkedtél meg a mostohámmal?
A szemem sarkából rápillantottam, és láttam, hogy teljesen ledöbbentettem a kérdésemmel. Gurítottam, de hiába taroltam, most nem tudtam neki örülni. Apa felállt, vett egy golyót, és egy ideig csak bámulta a gömböt. - Anyáddal a gimiben ismerkedtem meg. Szerelmesek voltunk egymásba. Érettségi után összeköltöztünk, és nem is olyan soká közölte velem, hogy terhes Leonával. Nagyon boldogok voltunk. És amikor a nővéred Megszületett, én voltam a legboldogabb ember a világon! Mindig is egy kislányt akartam.
- Csak egyet? - suttogtam, de nem hallotta meg.
- Ahogy teltek az évek, Leona úgy cseperedett fel, és amikor anyád bejelentette, hogy érkezel, reménykedtem egy fiúban. De amikor Kiderült, hogy kislányom lesz...
- Elkeseredtél?
Lökött egyet, majd odajött hozzám, és megsimogatta az arcom. - Az első percben. De utána belegondoltam, hogy inkább legyen még egy gyönyörű, okos, kedves lányom, mintsem egy olyan átlagos seggfej fiam, aki csak összetöri a lányok szívét. Én is ilyen voltam, de csak akkor nő be a fejed lágya, ha szerelmes leszel.
Én következtem a gurítással, de a golyó az árokba csúszott. - Aida csak egy évvel fiatalabb, mint én. Hogy csináltad?
- Hát, tudod, először is bedugtam azt a lyukba és...
- Nem úgy apa! - forgattam meg a szemem, és próbáltam elrejteni a mosolyom.
Felnevetett. - Anyádnak kiderült, hogy ő nem akar gyerekeket nevelni, ő élni akar, én meg mondtam neki, hogy két gyerek után kell szólnod, igazad van. Ebből hatalmas veszekedés lett. Elmentem otthonról. Autóztam az országban össze-vissza, és egyszer csak itt, a semmi közepén, Békéscsabán kötöttem ki. Beültem vacsorázni egy étterembe, és az egyik pincér Rebeka volt. Kedves volt velem. Zárásig maradtam, utána elmentünk sétálni. Egyre jobban összeismerkedtünk, és megkedveltük egymást. De hazamentem, mert volt egy családom, Rebeka pedig beérte azzal, hogy a barátom lesz. Jó volt ez így. Anyáddal próbáltam rendbe szedni a dolgokat, de azt már nem lehetett. Rebeka felhívott egyszer, hogy segítsek neki. Megijedtem. A férje bántalmazta őt, és a lányát, Barbit, ezért válni akart. Segítettem neki, és egyszer lefeküdtünk egymással. Aztán még egy jó párszor. A válása után újra hazajöttem, és úgy tettem, mintha misem történt volna. Éltem tovább az életem, de anyádat már nem szerettem úgy, mert beleszerettem Rebekába. Ki akartalak szakítani titeket ebből a borzalomból, ami azután történt, hogy anyádnak elmondtam, hogy már mást szeretek. Elváltam anyádtól, és mindkettőtöket vinni akartalak magammal, de nem engedték. Leona nem akart egyedül hagyni, ezért ő is maradt, amit igazából nem bánt meg, mivel megismerte Zolit. Őt nem féltettem, de téged nagyon is. Hét éves voltál amikor elmentem onnan, mivel már volt egy másik életem, amiről nem tudtam semmit. Visszamentem Rebekához, és ő akkor mondta el nekem, hogy van egy lányom. Aida. Hat éves volt már. Velük maradtam, összeházasodtunk, majdnem tökéletes volt minden, csak te és Leona hiányoztatok. A nővéred már nagyon régóta el akart hozni onnan, de te makacsul anyádnál akartál maradni. Leonáék pedig már megvették itt a lakásukat, és mire ideértek, már teljesen megcsináltattam. Nyolcadikos voltál, amikor végre megnyertem a pert. Leona mondta, hogy elég, ha a gimit kezded itt újra, ezért vártunk. Nyáron ideköltöztettünk, a többit pedig tudod.
Letöröltem a könnyeim. A maga elcsépelt módján ez romantikus volt, de akkor is! Ez így nem helyes.
- Tényleg így volt? - kérdeztem halkan.
Bólintott. - Igen.
- Igazán szereted?
- Megtaláltam a nagy Őt Tina! És ebben napról napra biztosabb vagyok.
Sírva átkaroltam, megöleltem. - Sajnálok mindent!
- Semmi baj kincsem - simogatta meg a hajam.
- Próbálok változtatni, de nem megy - ráztam a fejem.
Megpuszilta a fejem. - Türelmes. Mindig is az volt.
- Miért olyan kedves mindig? Miért? Miért nem utál? - ráztam a fejemet. - Utálnia kéne.
- Nem tudja mit élsz át, de várni fog addig, amíg készen állsz arra, hogy nyiss felé.
Jobban szorítottam magamhoz. - Szeretlek!
Két keze közé fogta az arcom. - Remélem, hogy egyszer te is ilyen szerelmes leszel, mert akkor meg fogod érteni, hogy miért tettem amit tettem.
Összeszorítottam a szemem, újabb adag könnycseppek gördültek le az arcomon.
- Na, ne sírj - ölelt magához újra.
Ahogy megnyugodtam, nagy nehezen, újra bowlingozni kezdtünk. Igaz apa nyert, ami miatt zsörtölődtem, de jól éreztem magam, és amikor hazaértem, elővettem a mobilom, hogy megnézzem az értesítőimet, üzeneteimet.
Mielőtt azonban válaszolhattam volna neki, az osztálycsoport megőrült.
Dávid: Jé! Tina él!
Ákos: Viragszal! Beteg lettel?
Olivér: Hova tűntél királylány?
Mikor megláttam, felnevettem. A tanárról volt egy kép. Pont bemutatott neki a Léna előtt ülő lány, és azt lekapta drága barátnőm.
Emese: Jézusom! Miért vetted észre? 😂
Léna: Tökéletes az időzítésem 😉
Csenge: Ja 😂😂 tökéletes kép!
Amikor rákattintottam a hangfelvételre, elnevettem magam. A fiúk énekeltek, de azon a mély hangjukon, és a felvétel azzal végződött, hogy a tanár elordította magát. - A hátsó sor! Fogják be az órámon!
Röhögve írtam a csoportba.
Ricsi: Szexuális a hangom, mi?
Szilvia: Ja, bassza a fülem ¬_¬
Dénes: Mi ez a retardált fej? 😂
Ákos: Jo szarul nezel ki szilvi
Szilvia: Vessző luxus, seggfej?
Ákos: Ja
Amint megpillantottam, felnevettem. Az előtte ülő lány haja tele volt papír darabokkal.
- Jó kezdés kincsem. De figyeld a profit.
Amint a bábuk újra a helyükre kerültek, apa gurított, és az összeset leterítette. Duzzogva keresztbe fontam a karomat.
- Te jössz.
Morogva felálltam. - Nehogy azt hidd, legyőzhetsz!
- Végre egy kihívás!
Mosolyogva gurítottam. Ez nálunk bevett szokás volt. Leona, apa meg én mindig Bowlingozni jártunk, és míg mi apával folyamatosan versengtünk, addig Leona hamarabb megunta, és keresett egy biliárdozó társaságot. Ő abban volt inkább a jobb.
Gurítottam, de megint fent maradt egy bábu, amit aztán a második gurításnál sikerült ledöntenem. Örömömben felugrottam. - Há! Király vagyok!
Elsétált mellettem, összeborzolta a hajam. - Igen, az vagy.
Játszottunk tovább, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság. A játszma közepén pedig kibukott belőlem a kérdés. A kezem közé fogtam a golyót. Felsóhajtottam. - Hogy ismerkedtél meg a mostohámmal?
A szemem sarkából rápillantottam, és láttam, hogy teljesen ledöbbentettem a kérdésemmel. Gurítottam, de hiába taroltam, most nem tudtam neki örülni. Apa felállt, vett egy golyót, és egy ideig csak bámulta a gömböt. - Anyáddal a gimiben ismerkedtem meg. Szerelmesek voltunk egymásba. Érettségi után összeköltöztünk, és nem is olyan soká közölte velem, hogy terhes Leonával. Nagyon boldogok voltunk. És amikor a nővéred Megszületett, én voltam a legboldogabb ember a világon! Mindig is egy kislányt akartam.
- Csak egyet? - suttogtam, de nem hallotta meg.
- Ahogy teltek az évek, Leona úgy cseperedett fel, és amikor anyád bejelentette, hogy érkezel, reménykedtem egy fiúban. De amikor Kiderült, hogy kislányom lesz...
- Elkeseredtél?
Lökött egyet, majd odajött hozzám, és megsimogatta az arcom. - Az első percben. De utána belegondoltam, hogy inkább legyen még egy gyönyörű, okos, kedves lányom, mintsem egy olyan átlagos seggfej fiam, aki csak összetöri a lányok szívét. Én is ilyen voltam, de csak akkor nő be a fejed lágya, ha szerelmes leszel.
Én következtem a gurítással, de a golyó az árokba csúszott. - Aida csak egy évvel fiatalabb, mint én. Hogy csináltad?
- Hát, tudod, először is bedugtam azt a lyukba és...
- Nem úgy apa! - forgattam meg a szemem, és próbáltam elrejteni a mosolyom.
Felnevetett. - Anyádnak kiderült, hogy ő nem akar gyerekeket nevelni, ő élni akar, én meg mondtam neki, hogy két gyerek után kell szólnod, igazad van. Ebből hatalmas veszekedés lett. Elmentem otthonról. Autóztam az országban össze-vissza, és egyszer csak itt, a semmi közepén, Békéscsabán kötöttem ki. Beültem vacsorázni egy étterembe, és az egyik pincér Rebeka volt. Kedves volt velem. Zárásig maradtam, utána elmentünk sétálni. Egyre jobban összeismerkedtünk, és megkedveltük egymást. De hazamentem, mert volt egy családom, Rebeka pedig beérte azzal, hogy a barátom lesz. Jó volt ez így. Anyáddal próbáltam rendbe szedni a dolgokat, de azt már nem lehetett. Rebeka felhívott egyszer, hogy segítsek neki. Megijedtem. A férje bántalmazta őt, és a lányát, Barbit, ezért válni akart. Segítettem neki, és egyszer lefeküdtünk egymással. Aztán még egy jó párszor. A válása után újra hazajöttem, és úgy tettem, mintha misem történt volna. Éltem tovább az életem, de anyádat már nem szerettem úgy, mert beleszerettem Rebekába. Ki akartalak szakítani titeket ebből a borzalomból, ami azután történt, hogy anyádnak elmondtam, hogy már mást szeretek. Elváltam anyádtól, és mindkettőtöket vinni akartalak magammal, de nem engedték. Leona nem akart egyedül hagyni, ezért ő is maradt, amit igazából nem bánt meg, mivel megismerte Zolit. Őt nem féltettem, de téged nagyon is. Hét éves voltál amikor elmentem onnan, mivel már volt egy másik életem, amiről nem tudtam semmit. Visszamentem Rebekához, és ő akkor mondta el nekem, hogy van egy lányom. Aida. Hat éves volt már. Velük maradtam, összeházasodtunk, majdnem tökéletes volt minden, csak te és Leona hiányoztatok. A nővéred már nagyon régóta el akart hozni onnan, de te makacsul anyádnál akartál maradni. Leonáék pedig már megvették itt a lakásukat, és mire ideértek, már teljesen megcsináltattam. Nyolcadikos voltál, amikor végre megnyertem a pert. Leona mondta, hogy elég, ha a gimit kezded itt újra, ezért vártunk. Nyáron ideköltöztettünk, a többit pedig tudod.
Letöröltem a könnyeim. A maga elcsépelt módján ez romantikus volt, de akkor is! Ez így nem helyes.
- Tényleg így volt? - kérdeztem halkan.
Bólintott. - Igen.
- Igazán szereted?
- Megtaláltam a nagy Őt Tina! És ebben napról napra biztosabb vagyok.
Sírva átkaroltam, megöleltem. - Sajnálok mindent!
- Semmi baj kincsem - simogatta meg a hajam.
- Próbálok változtatni, de nem megy - ráztam a fejem.
Megpuszilta a fejem. - Türelmes. Mindig is az volt.
- Miért olyan kedves mindig? Miért? Miért nem utál? - ráztam a fejemet. - Utálnia kéne.
- Nem tudja mit élsz át, de várni fog addig, amíg készen állsz arra, hogy nyiss felé.
Jobban szorítottam magamhoz. - Szeretlek!
Két keze közé fogta az arcom. - Remélem, hogy egyszer te is ilyen szerelmes leszel, mert akkor meg fogod érteni, hogy miért tettem amit tettem.
Összeszorítottam a szemem, újabb adag könnycseppek gördültek le az arcomon.
- Na, ne sírj - ölelt magához újra.
Ahogy megnyugodtam, nagy nehezen, újra bowlingozni kezdtünk. Igaz apa nyert, ami miatt zsörtölődtem, de jól éreztem magam, és amikor hazaértem, elővettem a mobilom, hogy megnézzem az értesítőimet, üzeneteimet.
Anna Lakatos: Szia! Hol vagy?
Mielőtt azonban válaszolhattam volna neki, az osztálycsoport megőrült.
Dávid: Jé! Tina él!
Ákos: Viragszal! Beteg lettel?
Ja, belebetegedtem a
hiányodba
Ákos: 😂 tudtam Olivér: Hova tűntél királylány?
Apámmal töltöttem a napot
Anna: Hiányzol!
Dénes: Anna, ne nyafogj mar! El es virul
Ricsi: Ja, fogd be!
Bella: Kussoljatok tökfejek!
Srácok nyugodjatok már meg! Amúgy is. Nem órán vagytok?
Szilvi: De, csak ez sokkal érdekesebb.
Ákos: Ja, a tanar nem veszi eszre, vagy csak szimplan leszarja
Értem😂
Léna képet küldött a(z) 9/c csoportba.
Mikor megláttam, felnevettem. A tanárról volt egy kép. Pont bemutatott neki a Léna előtt ülő lány, és azt lekapta drága barátnőm.
😂😂 te hülye vagy
Léna: Köszönöm 😏 Emese: Jézusom! Miért vetted észre? 😂
Léna: Tökéletes az időzítésem 😉
Csenge: Ja 😂😂 tökéletes kép!
Olivér hangfájlt küldött a(z) 9/c csoportba.
Amikor rákattintottam a hangfelvételre, elnevettem magam. A fiúk énekeltek, de azon a mély hangjukon, és a felvétel azzal végződött, hogy a tanár elordította magát. - A hátsó sor! Fogják be az órámon!
Röhögve írtam a csoportba.
Nem vagytok normálisak 😂
Ádám: Aha, tudjuk 😎 Ricsi: Szexuális a hangom, mi?
Szilvia: Ja, bassza a fülem ¬_¬
Dénes: Mi ez a retardált fej? 😂
Ákos: Jo szarul nezel ki szilvi
Szilvia: Vessző luxus, seggfej?
Ákos: Ja
Dávid képet küldött a(z) 9/c csoportba.
Amint megpillantottam, felnevettem. Az előtte ülő lány haja tele volt papír darabokkal.
Abigél: Baszódj meg Dávid!
Dávid: Ne már! Ne szedd ki! Tök jól néztél ki!
Dénes: Legalább most 😂😂
Ádám: Ja 😂
Olivér: 😂😂😂
Szilvia: Helyesírás egyes
Ricsi: Tojjjjjok rá
Ákos: Erezzuk 😂
Picsa: Kreativitás level2
Ricsi: 😘
Ricsi: Uncsi
Szilvi: Akárcsak te 😏
Ricsi: Rohadt humiros vagx😐
Emese: Mi a kovi óránk?
Szilvi: Irodalom
Csenge: Irodalom 😂
Bella: Irodalom
Olivér: Még valaki esetleg?
Léna: 💜
Anna: 💜
Abigél: 💜
Ádám: 💜
Emese: 💜
Anna: 💜
Horváth: 💜
Dávid: Ne már! Ne szedd ki! Tök jól néztél ki!
Dénes: Legalább most 😂😂
Ádám: Ja 😂
Olivér: 😂😂😂
Seggfejek -.-"
Ricsi: Tins ne kezd te os Szilvia: Helyesírás egyes
Ricsi: Tojjjjjok rá
Ákos: Erezzuk 😂
Ó ne már! 😂
Ricsi Léva becenevet állított be Szilvia Oláh számára: Picsa
Picsa: Kreativitás level2
Ricsi: 😘
Picsa beállította a saját becenevét: Szilvi
Ricsi: Uncsi
Szilvi: Akárcsak te 😏
Ricsi: Rohadt humiros vagx😐
Emese: Mi a kovi óránk?
Szilvi: Irodalom
Csenge: Irodalom 😂
Bella: Irodalom
Olivér: Még valaki esetleg?
😂😂😂 gonosz vagy
Olivér: Nem is 😉
😂😂
Olivér: 💜
Olivér Kelemen a hangulatjelet a következőre állította be: 💜
Léna: 💜
Anna: 💜
Abigél: 💜
Ádám: 💜
Emese: 💜
Anna: 💜
💜
Bella: 💜 Horváth: 💜
😂😂 elég lsz
Ricsi: Ja Ezután elcsendesedtünk szépen, én pedig csak kifeküdtem az udvarra. Legalább két órát feküdtem kint, mikor a mostohám szólt, hogy kész a kaja. Ettem utána a szobámba mentem filmezni. A nap további részét szinte végig a szobámban töltöttem, majd este, fürdés után, az ágyamban újra a kezembe vettem a mobilom. Megnéztem ki volt elérhető, és mikor megpillantottam Olivér nevét, rákattintottam.
Szia
Veled mi van? Hiányzom?
De ugye nincs semmi baj? Nem vagy halálos beteg, és ugye nem búcsúztál el senkitől?
Nope!
Na léptem filmezni, majd álmomban találkozunk 😘
Csao
Mizu?
Nemrég vertem ki Mizu?
Egészségedre 😂
Kösz Veled mi van? Hiányzom?
Nagyon!
Amúgy semmi különös
Hol voltál egész nap? Amúgy semmi különös
Apával voltam csavarogni
Aha De ugye nincs semmi baj? Nem vagy halálos beteg, és ugye nem búcsúztál el senkitől?
Ha halálos beteg lennék tőled búcsúznék el először
Esküszöl?
Esküszöm
Helyes, ha nem így lett volna, akkor feltámasztottalak volna, és utána újra megöltelek volna
xD biztató
Itt nincs olyan, h búcsú nélkül halj meg Nope!
:D idióta
De ez neked imponál ^^
Aha, persze
Valld be, amióta ismersz csak én járok a fejedben
Igen, csak rád gondolok minden este elalvás előtt
És csupa piszkos dologra gondolsz...
Pl.: konyha, fürdő, a szobád...
xddNa léptem filmezni, majd álmomban találkozunk 😘
Szia
Miután Olivér lelépett, vigyorogva mentem fel Youtube-ra és nézegettem hülye videókat, meg filmelőzeteseket. Már nagyon későre járt, mikor végleg letettem a mobilom, és lefeküdtem aludni. Kivételesen nagyon jót aludtam. Hm.
***
Sziasztok!!!
Igen, tudom, nagyon felszívódtam, ezer bocs, de most itt volnék egy folytatással :D
Utólag is Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!
Imadtam
VálaszTörlés😍😍😘
TörlésMikor lesz új rész?
VálaszTörlésKészülődik a folytatás, Bocsi a csuszasert :/
Törlés