'16.
09. 12.
hétfő
hétfő
És egy újabb hét kezdete. Hur-rá! Érzitek a lelkesedést, ugye? Nem? Mert én sem.
A mai nap szokatlan gyorsasággal telt el. Reggel otthon semmi érdekfeszítő nem volt, de tényleg semmi, a suliban sem volt semmi más, csak Ráczné szekált matekon.
A nap első említésre méltó dolga az ötödik órában történt, mégpedig jött egy töri az ofővel. - Sziasztok gyerekek! - köszönt kedvesen. Az ofő fekete haja most kicsit kócos volt, és csak jobban összekócolta mikor beletúrt. - Hallottam, hogy próbáltok, és hogy ma majd mente...
- Tanár úr! Ne lője le a poént! - kiabált rémülten Dávid.
- Hopp. Bocsánat! Nem tudtam, hogy meglepetés.
Értetlenül fordultam körbe, de mintha mindenki kerülte volna a tekintetem. Na jó. Itt valami határozottan bűzlik nekem. És tuti nem az egyik srác lába.
- És hogy haladtok a dolgokkal?
- A lógóterv áll eddig a legjobban - mondtam, és büszke pillantást vetettem Olivérre, aki szerényen elmosolyodva hajtotta le a fejét a füzetébe.
- A tánc?
- A koreo majdnem kész, már csak be kell tanulni - adtam újra választ.
- Helyes. Az ének?
- Ööö... - túrtam bele a hajamba.
Az ofő elnevette magát. - Megfogtalak titeket.
Az egész osztály felnevetett.
- És tudjátok már a dolgokat a Garabonciással kapcsolatban?
- Nem igazán - ingatta a fejét mellettem Csenge.
- Akkor gyorsan elmondom. Ezek a napok arról szólnak, hogy Békéscsaba iskolái programokat szerveznek egy héten keresztül, amikre elmehettek, majd az utolsó előtti napon bemutatják a kampányukat, és a kampányfilmjüket is, utána diáktanácselnököt választunk, és utolsó nap délig leszünk, ezt még gyors elmondom. A sulink pólója hamarosan rendelhető, szóval nem kell aggódni.
Hm... Érdekesnek hangzik. Majd meglátjuk milyen lesz.
Ezek után a töriből ofő óra lett, így elbeszéltük az időt. Az utolsó két óránk után pedig - biosz és info -, az osztályom bekötötte a szemem, és a kezemet két oldalról fogva vezettek valamerre.
- Komolyan! Mondjátok már meg! - kértem őket vagy századjára.
- Nem, nem! - nevetett Anna.
- Mindjárt ott vagyunk - mondta vidáman Léna, és a szökdécselése megint rántott egyet a karomon.
- Jó, de miért kapok meglepetést?
- Ez amúgy mindannyiunk érdeke, de te fogsz neki a legjobban örülni, szóval...
- De...
- Csitt!
Befogtam a számat, és engedtem, hogy vezessenek. Amikor pedig végre levették a kendőt, örömömben felsikoltottam. A suli táncstúdiójában álltunk, a hatalmas tükrösteremben. - Azt a... Köszönöm!
- Na, taníts mester - vette le magáról a dzsekijét Olivér, én pedig tátott szájjal néztem rá.
- Te... Te komolyan...?
- Igen. Na, haladjunk! Két órát kaptunk. Jobb esetben hármat.
Mind ledobtuk a cuccainkat, átöltöztünk, beizzítottuk a hangszórókat, és a tükör elé léptünk. Léna jobbomon állt, és rám mosolygott. Halkan elindítottuk a zenét, hogy ne a csendbe legyünk, aztán elkezdtük.
- Egy-két-há-négy-öt-hat-hét-és nyolc!
Végre haladtunk is valamit a koreoval.
A tükörnek dőltem, és számoltam, adva a ritmust. Megtapsoltam őket, és figyeltem, ahogy csinálják.
A mai nap szokatlan gyorsasággal telt el. Reggel otthon semmi érdekfeszítő nem volt, de tényleg semmi, a suliban sem volt semmi más, csak Ráczné szekált matekon.
A nap első említésre méltó dolga az ötödik órában történt, mégpedig jött egy töri az ofővel. - Sziasztok gyerekek! - köszönt kedvesen. Az ofő fekete haja most kicsit kócos volt, és csak jobban összekócolta mikor beletúrt. - Hallottam, hogy próbáltok, és hogy ma majd mente...
- Tanár úr! Ne lője le a poént! - kiabált rémülten Dávid.
- Hopp. Bocsánat! Nem tudtam, hogy meglepetés.
Értetlenül fordultam körbe, de mintha mindenki kerülte volna a tekintetem. Na jó. Itt valami határozottan bűzlik nekem. És tuti nem az egyik srác lába.
- És hogy haladtok a dolgokkal?
- A lógóterv áll eddig a legjobban - mondtam, és büszke pillantást vetettem Olivérre, aki szerényen elmosolyodva hajtotta le a fejét a füzetébe.
- A tánc?
- A koreo majdnem kész, már csak be kell tanulni - adtam újra választ.
- Helyes. Az ének?
- Ööö... - túrtam bele a hajamba.
Az ofő elnevette magát. - Megfogtalak titeket.
Az egész osztály felnevetett.
- És tudjátok már a dolgokat a Garabonciással kapcsolatban?
- Nem igazán - ingatta a fejét mellettem Csenge.
- Akkor gyorsan elmondom. Ezek a napok arról szólnak, hogy Békéscsaba iskolái programokat szerveznek egy héten keresztül, amikre elmehettek, majd az utolsó előtti napon bemutatják a kampányukat, és a kampányfilmjüket is, utána diáktanácselnököt választunk, és utolsó nap délig leszünk, ezt még gyors elmondom. A sulink pólója hamarosan rendelhető, szóval nem kell aggódni.
Hm... Érdekesnek hangzik. Majd meglátjuk milyen lesz.
Ezek után a töriből ofő óra lett, így elbeszéltük az időt. Az utolsó két óránk után pedig - biosz és info -, az osztályom bekötötte a szemem, és a kezemet két oldalról fogva vezettek valamerre.
- Komolyan! Mondjátok már meg! - kértem őket vagy századjára.
- Nem, nem! - nevetett Anna.
- Mindjárt ott vagyunk - mondta vidáman Léna, és a szökdécselése megint rántott egyet a karomon.
- Jó, de miért kapok meglepetést?
- Ez amúgy mindannyiunk érdeke, de te fogsz neki a legjobban örülni, szóval...
- De...
- Csitt!
Befogtam a számat, és engedtem, hogy vezessenek. Amikor pedig végre levették a kendőt, örömömben felsikoltottam. A suli táncstúdiójában álltunk, a hatalmas tükrösteremben. - Azt a... Köszönöm!
- Na, taníts mester - vette le magáról a dzsekijét Olivér, én pedig tátott szájjal néztem rá.
- Te... Te komolyan...?
- Igen. Na, haladjunk! Két órát kaptunk. Jobb esetben hármat.
Mind ledobtuk a cuccainkat, átöltöztünk, beizzítottuk a hangszórókat, és a tükör elé léptünk. Léna jobbomon állt, és rám mosolygott. Halkan elindítottuk a zenét, hogy ne a csendbe legyünk, aztán elkezdtük.
- Egy-két-há-négy-öt-hat-hét-és nyolc!
Végre haladtunk is valamit a koreoval.
A tükörnek dőltem, és számoltam, adva a ritmust. Megtapsoltam őket, és figyeltem, ahogy csinálják.
Mosolyogva néztem Olivért, aki nem csinálta rosszul, de határozottan fejlődésre szorult. Mint mindannyian itt, engem is beleértve.
Alig tartottunk egy kis szünetet, azonnal letámadtak. - Tina! Segíts! Egy részt nem tudok követni teljesen!
- Nekem a közepénél a lépés nem jön ki!
- Egyszerűen nem megy!
Kapkodtam a fejem, próbáltam mindenki problémáját orvosolni. Mutatták a hibákat, én pedig készségesen kijavítottam. Segítettem ahol tudtam, és csak mosolyogtam amikor örömükben a szájuk a fülükig ért, mikor sikerült nekik az adott hibájukat kijavítani. Az utolsó félórában pedig egyszerűen csak leültünk beszélgetni, átvettünk néhány apróságot, aztán pedig szedelőzködtünk és indultunk haza.
Amikor végre felszálltunk a buszra, és Olivér megállt mellettem, egy percig csak hallgattunk, de én már nem bírtam tovább, és megtörtem a csendet. - Hogy-hogy táncoltál?
Elfordította az arcát. - Ki akartam próbálni magam benne.
- Mi ösztönzött?
Hosszú másodpercek után végre felém fordult, halvány mosoly játszott a száján. - Te.
Vigyorogva átkaroltam a derekát, ő pedig a vállamat. - Úgy örülök!
- Tudom - nevetett bele a hajamba.
A buszozás gyorsan eltelt beszélgetéssel, majd mikor leszálltam, és hazaindultam, feldobtam a fejemre a kapucnim, és dúdolva sétáltam. Otthon csend fogadott, így még jobb kedvvel szökdécseltem a szobámba, beraktam a Dávid és Abigél által elkészített mixet, és azt hallgatva készítettem magamnak estebédet, majd miután jól laktam, elpróbáltam párszor a táncot. Este tíz után dőltem az ágyba megfürödve, és alig hunytam le a szemem, elaludtam.
Alig tartottunk egy kis szünetet, azonnal letámadtak. - Tina! Segíts! Egy részt nem tudok követni teljesen!
- Nekem a közepénél a lépés nem jön ki!
- Egyszerűen nem megy!
Kapkodtam a fejem, próbáltam mindenki problémáját orvosolni. Mutatták a hibákat, én pedig készségesen kijavítottam. Segítettem ahol tudtam, és csak mosolyogtam amikor örömükben a szájuk a fülükig ért, mikor sikerült nekik az adott hibájukat kijavítani. Az utolsó félórában pedig egyszerűen csak leültünk beszélgetni, átvettünk néhány apróságot, aztán pedig szedelőzködtünk és indultunk haza.
Amikor végre felszálltunk a buszra, és Olivér megállt mellettem, egy percig csak hallgattunk, de én már nem bírtam tovább, és megtörtem a csendet. - Hogy-hogy táncoltál?
Elfordította az arcát. - Ki akartam próbálni magam benne.
- Mi ösztönzött?
Hosszú másodpercek után végre felém fordult, halvány mosoly játszott a száján. - Te.
Vigyorogva átkaroltam a derekát, ő pedig a vállamat. - Úgy örülök!
- Tudom - nevetett bele a hajamba.
A buszozás gyorsan eltelt beszélgetéssel, majd mikor leszálltam, és hazaindultam, feldobtam a fejemre a kapucnim, és dúdolva sétáltam. Otthon csend fogadott, így még jobb kedvvel szökdécseltem a szobámba, beraktam a Dávid és Abigél által elkészített mixet, és azt hallgatva készítettem magamnak estebédet, majd miután jól laktam, elpróbáltam párszor a táncot. Este tíz után dőltem az ágyba megfürödve, és alig hunytam le a szemem, elaludtam.
***
Hello!!!
Ahogy ígértem, itt van a karácsonyi ajándékom nektek :D
Nagyon Sok Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése