Szeptember 14. szerda

'16.

09. 14.

szerda

Reggel sietve ugrottam ki az ágyból, de amint a konyhába értem, már fordultam is meg, hogy visszamenjek a szobámba. 
- Ne siess úgy húgi! 
Szorosan behunytam a szemem, összepréseltem a számat, és megfordultam. - Neked ma nem kell dolgoznod? 
- Szabadnapot vettem ki, mivel ma sok dolgom van. Köztük van az is, hogy beszéljek az önfejű kishúgommal - pillantott rám jelentőségteljesen. 
- Mit akarsz Leona? 
Vett egy mély levegőt. - Előbb egyél utána elviszlek a suliba. 
- Buszozok. 
- Elviszlek! - reccsent rám. 
Behúzott nyakkal leültem, hogy a tesóm által készített reggelit megegyem. Utána villámgyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. Amikor a fürdőben fésülködtem, Leona mögém jött, és a hajamat kezdte igazgatni. 
- Miért nem kötöd fel? Olyan szép arcod van! A hajad csak eltakarja - ingatta a fejét. 
A tükörből felpillantottam rá. - Felszoktam kötni. 
- Nem elégszer - oldalra billentette a fejét. - Hihetetlen milyen szép lettél. 
Mosolyba futott a szám. - Kezdenek feltűnni köztünk a hasonlóságok. 
Mosolyogva a fejemre támasztotta az állát. - Ahogy mondod húgi! 
Befejeztem a készülődést, majd a táskámat felkapva elindultam Leonával a kocsijához. Beültem az anyósülésre, becsatoltam magam, és csendben várakoztam, hogy a nővérem végre belekezdjen a mondandójába. 
- Figyelj, beszéltem tegnap apával - kezdett bele. 
Megforgattam a szemem. - Gondoltam. Nincs olyan dolog amit veled ne beszélne meg - feleltem keserűen. 
- Fogd már be! - csattant fel. Úgy markolta a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjai. - Mindig közbevágsz a másik mondandójába, és ezzel nagyon felmérgelsz!
- Leszarom! 
Satufék a piros lámpánál, és még szerencse volt, hogy be voltam kötve. Leona idegesen rám pillantott a szeme sarkából. - Nem kéne! - felsóhajtott, majd rátért arra ami már nagyon kikívánkozott belőle. - Kaptál egy rohadt nagy esélyt egy normális családra! Élned kéne a lehetőséggel - indult meg a zöldnél. 
- Nem akarok új családot! Nekem a régi kell! 
- De azt már nem kaphatod vissza te kis hülye! 
- Minden amiatt a kis liba miatt van! 
Egyik kezével elengedte a kormányt, és tarkón vágott. - Válogasd meg a szavaidat drága húgom!
Megdörzsöltem a fájó pontot, és utálkozva meredtem rá. - De hát igaz! 
- Nem! Azt sem tudod mit beszélsz! - mordultam rám, majd kedvesebben folytatta. - Még sosem hallottad hogyan ismerkedtek meg? Nem ismered a történetüket? 
- De, tegnap apa elmondta.
- Akkor meg?! 
- Nem érdekel Leona! Egyszerűen utálom azt a nőt! Szétbarmolta a családunkat! 
Mi? Ezt komolyan kimondtam? A tegnapiak után?
- Te is tudod, hogy az anya hibája volt. Apa próbálja rendbe tenni a családunk maradékát - mondta, amit már eleve tudtam. Amikor nem feleltem felsóhajtott. - Nézd, tudom, hogy sértett vagy, tudom, hogy fáj ez az egész, de nézd már meg hova jutottunk. 
- A pokolba - morogtam. 
Rácsapott a kormányra. - Tina! A családunk igaz kissé összetett, de nagyon jó. Jön a kistestvérünk. Ennek örülnöd kéne! Mindig is akartál egy hugicát, lehet, hogy most végre sikerül. 
- Nem érdekel! Nem kell még egy mostoha! 
A sulim környékén megállt az első szabad helyen. Már nyitottam volna ki az ajtót, de bezárta. - Miért zársz ki mindenkit? Még engem is! 
Megrángattam a kilincset. - Mert így sokkal könnyebb. 
- Össze fogsz roppanni! 
- Nem érdekel. Kibírom! Mindent kibírok! 
- Fejezd már be a rángatást! - ragadta meg a csuklómat. - A húgom vagy, az a dolgom, hogy megvédjelek! És most egy hatalmas hülyeségre készülsz! 
- Nyisd ki a rohadt ajtót! - csattantam fel a sírás küszöbén. 
Amint hallottam a kattanást, kipattantam a kocsiból jól becsapva magam után az ajtót. Sietve indultam a sulim felé, de amint beléptem az épületbe, eszembe jutott, hogy a másikban kezdek. Elindultam a másik épület felé, és erőszakosan letörölve a könnyeimet, belöktem az ajtót. Az egyik osztálytársamat majdnem felkentem a falra, annyira kicsaptam az ajtót. A fotóterem előtt ledobtam a táskám, majd a mosdóba siettem. Belenézve a tükörbe elszörnyedtem. Vörös szemem plusz a kék íriszem kissé ijesztővé tett. Úgy néztem ki akár egy drogos. Két kézzel a hajamba túrtam, a falnak döntöttem a hátam. Kaptál egy rohadt nagy esélyt egy normális családra! Élned kéne a lehetőséggel - visszhangzottak bennem Leona szavai. - Te is tudod, hogy az anya hibája volt. Apa próbálja rendbe tenni a családunk maradékát - csengett bennem a folytatás. Azt hittem ott tépem ki az összes hajam. 
Nyílt az ajtó, én pedig sietve letöröltem a könnyeim. Anna meg Léna lépett be mosolyogva, nevetgélve, de amint megláttak elszállt minden jókedvük. - Mi történt? - támadt rám azonnal Léna. 
A könnyeim újra patakokban folytak, és elnyomakodtam köztük miközben a fejemet ráztam. Anna elkapta a karom. - Segíteni szeretnénk! 
Az ikrektől próbáltam menekülni, de Anna markából alig sikerült kicsúsznom, miután pedig az sikerült nekiestem valakinek. Megfordultam, felpillantottam az illetőre. Olivér kíváncsian méregetett. - Tina...? Mi a...? 
Elsiettem mellette. 
- Bassza meg! - hallottam magam mögül a káromkodását, mire megszaporáztam a lépteim. Hallottam, ahogy utánam fut, de egyszerűen nem akartam senkit sem látni. 
Mindenki utálja, ha sírni látják, legyen szó bárkiről is.
Megfogta a karom, és megállásra kényszerített. Halkan pihegett, majd mikor szembefordított magával megláttam barna szemében a viaskodást, és a fel nem tett kérdéseket. - Oké, utálom ha egy lány sír, szóval gyere ide - vont az ölelésébe. 
- Eressz el - kértem, de legszívesebben felpofoztam volna magam. Örülnöm kéne, hogy nem faggat, csak megölel. 
Elhúzódott, és kicsit lejjebb hajolt, hogy egy szinten legyen a szemünk. - Engedd, hogy segítsek! - fogta meg a vállam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Nálam pedig egyszerűen eltört a mécses. 
Azonnal magához húzott, és olyan szorosan ölelt magához, hogy éreztem a szívverését a fülem alatt. Átkaroltam, a felsőjébe fúrtam az arcom, a könnyeimmel teljesen eláztattam. A testemet rázta a sírás, alig kaptam levegőt. Dörzsölte a hátamat, kicsit ringatott, próbált megnyugtatni. 
- Hé srácok! Valami gáz van? - hallottam meg Ádám ideges hangját. 
Éreztem, ahogy Olivér rázza a fejét, és egyik kezével elengedve gondolom elhessegette barátját. Jobban magamhoz szorítottam. Felszabadult kezével végigsimította a hajamat, és a tarkómnál állapodott meg egy kis időre. Apró köröket írt le az ujjaival a bőrömön. 
Egy újabb kéz simított végig a hátamon, mire megmerevedtem, és jobban szorítottam magamhoz Olivért. - Hé virágszál - próbált elhúzni Olivértől Ákos. Hevesen ráztam a fejem, miközben a könnyeim megállíthatatlanul peregtek. 
- Hagyd, oké? - kérte Szilvi. 
- Nyilvánvaló, hogy valami baj van! - csattant fel Ákos. 
- Mi lenne, ha nem itt veszekednétek, csesszétek meg! - emelte meg a hangját Olivér is. 
- Nem csak a te barátod! Mi is ugyanúgy aggódunk érte, oké? - mordult rá Ákos. 
- Most nem erre van szüksége! - folytatta fennhangon Olivér. 
- Honnan tudhatnád, hogy neki mire van éppen szüksége?! Nem látsz bele a fejébe baszd meg! - szállt vitába Szilvi. 
- Srácok - kértem őket rekedt, sírós hangon. 
- Jobban ismerem, mint te! 
- Mi?! Ugyanannyi ideje ismered te is, mint én! - csattant fel Szilvi. 
- Srácok! - próbálkoztam hangosabban, de az ordításuk zaja elnyomta rekedt hangom. 
- Elég legyen már! - szólt közbe Anna is. 
- Cseszd meg Olivér! Engedd már el! - emelte meg a hangját Léna is. 
- Fogjátok már be! - csattant fel Bella is. - Ezzel csak rontunk a helyzeten. 
- Ne okoskodj! - mordult rá Martin. 
- Srácok! - próbálkoztam tovább, de mindhiába. 
- Rohadtul elegem van abból, hogy csak okoskodsz itt! - üvöltötte Szilvi. 
- Szilvia! - süvöltötte Léna. 
- Kussoljatok már! - kelt ki magából Olivér. 
- Én is ugyanúgy a barátja vagyok! Ne sajátítsd ki! - torkolta le Léna Olivért is. 
Nekem meg már tele volt a tököm az ordítozással. Megtaszítottam Olivért, mire ő meglepődve engedett el. - Fejezzétek már be! Mire jó ez? 
Átfurakodtam az osztályom ott lévő csoportján, és visszamentem az épületbe. A fotóstúdióba bekopogtam, majd benyitottam. 
A tanárnő hátrapillantott a válla felett, és elmosolyodott. - Szervusz! Gyere csak! 
- Jó reggelt tanárnő! - köszöntem fáradtan.
Tíz perc késéssel betoppantak a többiek, és kezdtük az órát. A tanárnő mind az ötünk kezébe adott egy gépet, és az utunkra küldött, hogy készítsünk pár képet. Alig tettem ki a lábam a teremből, mind a négyen körém gyűltek. 
- Figyi, sajnálom...! - kezdte Anna, de Léna azonnal közbevágott. 
- Ne haragudj - mosolygott rám kedvesen Léna. -, de ha baj van, tudod, hogy ránk számíthatsz. 
- Igen, persze, de...
- Tina! 
A nevem hallatára megfordultam. Olivér, Martin, Ákos, Ádám és még egy jó páran siettek felém. 
- Mi a...? - kezdtem, de Martin azonnal megölelt. 
- Annyira sajnálom! Biztosan szörnyű lehet! 
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül. 
- Tina ne tagadd, mert tudom. Csak akkor viselkednek így az emberek, ha ez történt velük - nézett a szemembe bölcsen. Vagyis valami olyasminek akart tűnni. 
- Te meg mi a fenéről beszélsz?! - kérdeztem ingerülten. 
- Tudom, hogy elfogyott tegnap este a töltött káposzta és az a bajod - bólogatott tetetett komolysággal. 
Egy pillanatig hitetlenül meredtem rá, majd egyszerűen kirobbant belőlem a nevetés. Ahogy Olivérre pillantottam, rám kacsintott, én pedig felé tátogtam egy köszönöm-et, mire ő csak vállat vont. 
- Ú! Fotóztok? - lökte félre az útból Ákos Martint. 
- Aham - emeltem meg a nyakamba akasztott gépet. 
- Várj, várj! Pózolok neked! 

A pólója alját megfogta, áthúzta a felső nyakán, így valami haspóló féleséget csinált, a falnak támaszkodott egyik kezével, a másikat a csípőjére tette, bepucsított, és csücsörített, mint a mai csajok többsége. Röhögve készítettem pár képet, ő pedig újabbnál újabb, és kurvásabbnál kurvásabb pózokat vett fel. Bár amikor levette a felsőjét, mellettem Bella levegő után kapott. Tény, jól nézett ki, izmos volt, kockás hasa volt, a haja már teljesen összekócolódott, a nadrágja a csípőjén lejjebb csúszott, ezzel megmutatva az alsója szegélyét, és amikor összehúzta a szemöldökét, és komolyan nézett, esküszöm úgy nézett ki, mint egy fotómodell. Bella majdnem rávetette magát, Szilvinek úgy kellett megragadnia a felsőjét, hogy visszahúzza.
Amúgy szerintem nem igazán erre gondolt a tanárnő mikor elküldött minket fotózni.  
Ákos elrohant, majd mikor tíz perccel később visszajött, az egész osztály követte. Hát ok srácok. Kimentünk az udvarra, és folytatódtak a fotózkodások. Csajok csoportba álltak, a srácok is, készültek egyedülálló képek is, és a harmadik óránk vége fele pedig egy osztálykép is. Mosolyogva kattintottam az utolsót, majd én, mint aki jól végezte dolgát, visszaindultam a terembe, de Anna elkapott. Kérdő tekintettel mértem végig. Levette a nyakamból a gépet, és a tanárunknak adta, engem meg behúzott a többiek közé. 
- Csíz gyerekek! 
Olivér a fülemhez hajolt. - Neked mihez nincs tehetséged? 
- Az életemhez - röhögtem el magam őszintén. 
Morcosan nézett rám, majd átkarolta a vállam. - Hülye vagy. 
- Ühüm, tudom - bólintottam visszatartott nevetéssel. 
- Olivér, Tina! - szólt ránk Anna vigyorogva, mire mind a ketten mosolyogva fordultunk a kamera felé. 
A következő óránk unalmasan telt, a tanár már most halálra untatott minket Egyiptommal. Bár, a kor, meg a művészete érdekes volt, az előadásmód elvette a maradék életkedvemet is. Miután túléltük az első müvtörit, kaptunk egy tíz perces szünetet. A többség evett, én meg csak a padra hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. 
Megsimogatta valaki a hátam, mire felemeltem a fejem. Olivér felém tolt egy szendvicset. - Gondolom megint nem hoztál magadnak kaját, és a reggeli dolgok után biztos megéheztél. 
- Inkább szomjas vagyok a sok nevetéstől - kuncogtam fel, de elfogadtam az adományt. 
- Hé T! - ordította Csenge.
Felém dobta az üdítőjét, amit sikerült elkapnom. - Kösz! - intettem felé, és sietve ittam pár kortyot, majd visszadobtam a palackot. 
Elkezdtem enni Olivér szendvicsét, de amikor belépett a tanár kénytelen voltam félbehagyni az étkezésem. A második órát is végigszenvedve következett egy élvezetes stílustan. Röhögve hallgattuk a tanár egyetemes sztorijait, a bulizásait, és hogy hogyan ismerkedett meg az élettársával. Vicces sztorik voltak, teli alkohollal, hányással, és még sok minden mással is. 
Az utolsó három rajz elé nézve elhúztam a számat. Amikor a többiek elkezdték kipakolni a bakokat, és a tanár a beállítást készítette elő, egyszerűen csak felálltam, rádugtam a telefonom a hangszórókra, és elindítottam a táncunk zenéjét. Amikor pedig táncolni kezdtem, a lányok azonnal felálltak, hátrébb tolták a cuccukat, és beálltak mögém. A srácok röhögve figyelték a tanár fejét, majd mikor a fiúk közül is beálltak páran, teljesen lehidalt. A termet a többiek megtakarították, és a másik csoportból is átjött mindenki, így az utolsó három óra rajz úgy látszott táncba torkollik. Vigyorogva pillantottam a mellettem táncoló Lénára, és Annára, ők pedig rám kacsintottak. Az egyik osztálytársunk elénk jött, és olyan break táncot nyomott le, hogy egy pillanatra mind lefagytunk. Eszméletlenül csinálta. Amikor a srác felállt, Martin megindult oda ahol az előbb a haverja állt, majd ő is breakelt. Az az csak próbált, mert ő csak annyit csinált, hogy a seggére ült és forgott. Szétröhögtük magunkat, a próbák pedig most inkább lazábbak voltak, mint eddig. Amikor pedig végre az utolsó órának is vége lett, pakoltunk, és indultunk haza. 
Ahogy kiértünk az épületből Olivér mellém csapódott. - Hogy vagy? 
- Jobban. Köszi - mosolyogtam fel rá. 
- Jól van akkor. Figyelj csak! Nem jössz ki velünk a főtérre? 
- Miért? 
- Az osztályból mennek deszkázni. 
- És tudnak is? 
Elvigyorodott. - Ádám meg Ricsi igen. 
- A többiek? - kérdeztem vidáman. Mosolyogva elfordult, én pedig meg is kaptam a választ. Belekaroltam. - Mehetünk - nevettem el magam. 
Sietve tettük meg az utat, és mikor megpillantottuk a többieket, elnevettem magam. Anna éppen ellökte magát, de a deszka kisiklott alóla, és így drága barátnőm a fenekére huppant. Nevetve segítették fel a lányok. Ádám ráállt a deszkára, és felénk siklott. Megkerült minket, lepacsizott Olivérrel, majd elhaladt mellettünk, és lendületből felugratott a padkára, és azon csúszva végig ért el Ricsihez, aki viszont éppen Szilvi kezét fogva segített neki menni a deszkájával. Mosolyogva figyeltem őket. 
Olivér oldalba bökött. - Gyere már! 
Utána siettem, majd mikor elkérte Ádám deszkáját kikerekedett a szemem. Ilyen nincs! De bizony, hogy van! Ahogy ellökte magát, és megindult, rátapadt a tekintetem. Figyeltem, ahogy csinálja az extrémebbnél extrémebb trükköket, és szinte tátott szájjal bámultam. 
Mellettem csikorgó kerekekkel megállt, majd a kezébe pattintotta a deszkát. - Na? 
- Váó! 
Csak ennyit bírtam kinyögni. 
- Ezt bóknak veszem - nevette el magát. 
Léna elmarta tőle a deszkát. - Jól van Mr. Nagymenő! Én jövök! 
Ráállt, ellökte magát, és ez eddig oké is, csak a kanyarodás nem ment neki, ezért leugrott a deszkáról, rá Ákosra. Elterültek a földön, és egy pillanatra mind lefagytunk. Aztán mindkettőjük válla elkezdett remegni, így mi is velük együtt nevettünk. 
A sok esés ellenére marha jól éreztük magunkat, és teljesen sötétedésig maradtunk kint, utána mindenki sietett ki merre. Sokan a koliba, néhányan a buszhoz, és így nagyjából leváltunk egymástól. 
A buszhoz érve nem találtam a bérletem, ezért vettem gyors egy jegyet, majd Olivérrel megálltunk a csukló részénél. 
Ráhajtottam a fejem a vállára. - Kifáradtál? 
- Kicsit - bólintottam álmosan. 
Amikor később hirtelen lassítani kezdett a busz, gyorsan megkapaszkodtam a csőben, de így is majdnem lefejeltem a fémet. Előre pillantottam, és rögtön felsóhajtottam. Alig léptek fel az ellenőrök, kerestem a jegyem, csakhogy sehol sem találtam! Végigtapogattam az összes zsebem, de semmi! A busz újra megindult, az ellenőrök pedig már tették is a dolgukat. 
- Basszus! - bújtam Olivér mögé úgy valahogy. 
- Mi az? Mi van? - értetlenkedett. 
- Elhagytam a jegyem, és nincs pénzem újat venni - vázoltam fel neki a helyzetet. 
- Na, ez tényleg szívás - bólintott félig-meddig komolyan. 
- Lehetnél baszd meg olyan lovagias, hogy veszel nekem egy tetves jegyet! - csattantam fel. 
- Én nem vagyok a lovagiasság híve - felelte frappánsan, ami miatt legszívesebben belevertem volna azt a hülye fejét a fémbe. 
- Vettem észre - morogtam kelletlenül. 
Röhögve előre tuszkolt, és vettem egy újabb diákjegyet, majd mikor leszállni készültem, megfogta a karom.
Gyorsan közelebb hajolt, megpuszilta az arcom, és rám mosolygott. - Jó éjt! - kacsintott rám. 
- Neked mindig rángatózik a szemed? - vontam fel kérdőn a szemöldököm. 
- Tudom, hogy imádod - kacsintott újra rám. 
A busz megállt, én pedig szem forgatva intettem, és leléptem a járműről. Otthon nem néztem senkire, csak a szobámba siettem. Ledobtam magam az ágyra, és megnéztem a Facebookom. Teli voltam értesítőkkel, amiket sietve megnéztem. Szinte mindenki átállította a borító, és profilképét a ma készült képekre, és persze hogy mindenki megjelölt rajta. 
A borítóképemet átállítottam az osztályképünkre, amin én is rajta vagyok, a profilképemet pedig arra, amit Bella készített rólam. Egy tükör előtt álltam, peacet mutatva, Bella pedig mögöttem állt, a gép kitakarta szinte az egész arcát, de ami látszott belőle, az csupa mosoly volt. Imádtam azt a képet. Az osztálycsoportban pedig videók, és olyan képek ezrei vártak, amik nem tartoztak senki másra, csak ránk. Mindet lementettem a mobilomra. 
Este, fürdés után befeküdtem az ágyba, és még egyszer végignéztem az összes képet, meg videót, majd mosolyogva szenderültem álomba.

***

Sziasztok!!! 

Igen, megint nagyon későre lettem kész, de itt vagyok :D 

Remélem tetszett a folytatás, jövő héten érkezik a következő ;)

Szeptember 13. kedd

'16.

09. 13.

kedd

Kikászálódtam az ágyból, és a kócos hajamba túrva ásítottam egyet. Nyújtózkodtam, ezzel kiroppantottam a gerincem, és indultam a konyhába, hogy egyek valamit. Aida csendben ült az asztalnál, és éppen a háziját csinálta szorgalmasan, miközben néha-néha harapott a szendvicsébe. Emlékszem mikor még én is ilyen szorgalmas voltam... Vagy várjunk csak! Az egyetlen dolog amiben valaha is szorgalmas voltam, az az alvás volt. 
- Jó reggelt! - köszönt fel sem nézve a házijából.
- Jobbat - dünnyögtem. 
- Anya meg apa nem lesz itthon egy hétig, szóval csak hárman leszünk. 
Olyan hirtelen kaptam fel a fejem, hogy beleütöttem a szekrény aljába. - Au! - dörzsöltem a meg fájó pontot. - Ugye csak viccelsz? Mikor indulnak?! 
- Ma este - harapott egy nagyot a szendvicsébe. Rágás közben rám pillantott, majd amint lenyelte a falatot, újra megszólalt. - Leona mindennap átjön, hogy megnézzen minket. Barbi pedig lehet, hogy valaki másnál fog aludni, szóval nem kell aggódnod - vont vállat hanyagul. 
Ökölbe szorult a kezem. - Képes lenne itt hagyni egyedül a saját húgát?! Megcibálom! - ordítottam. 
- Tina! - szólt utánam rémülten Aida, de én már a drága nővére szobája felé siettem.
Feltéptem az ajtót, Barbi pedig ijedten fordult meg. - Á! Csak te vagy? Tanulj meg kopogni - fordult újra előre, és a cuccai közt kezdett matatni. Körbepillantottam magam körül, és az első kezembe eső tárgyat hozzávágtam, ami egy vastag könyv volt a polcáról. A fejéhez kapott, és dühösen megfordult.  - Normális vagy?! - visította. 
- Amíg apáék nincsenek itthon, te rohadtul nem fogsz máshol aludni! 
- Nehogy már te döntsd el, kis takonypóc! 
Levettem a polcáról még egy könyvet, és hozzávágtam, de most csak a karját találtam el.  - De kurvára én döntöm el! Viselkedj már rendes nagytestvérként, cseszd meg! 
- A te húgod is! - kiabálta. 
Egy pillanatig hallgattam. - Így van. Én ezért sem megyek el itthonról! 
- Meg amúgy is! Nyolcadikos, tud magára vigyázni! 
- Ja, mivel rád nem számíthatott, és meg kellett tanulnia! - vágtam a képébe. 
Döbbenten hátrahőkölt. - Mit mondtál?! - kérdezte rögtön dühösen. 
- Egy igazi testvér védi a kisebbet! 
- Ki vagy te, hogy megmondd ezt nekem?! - fröcsögte. 
- Az, aki kurvára belefogják építeni a ragyás pofádat a betonba! - csattantam fel. 
- Lányok, fejezzétek már be! - szólalt meg a hátam mögül Aida. Hátranéztem rá a vállam felett. - Tudok magamra vigyázni, nem kell pátyolgatni - rázta meg a fejét fáradtan. - Talán jobb is lenne, ha valamelyikőtök elmenne itthonról addig amíg anyáék vissza nem jönnek majd. 
Meredten bámultam magam elé, aztán pedig valami hatalmasat csattant a fejemen. A fájó pontot dörzsölve dühösen megfordult. - Még az eddigieknél is rondább akarsz lenni?! 
Felvettem a hozzádobott könyvet a földről, és már készültem hozzávágni, amikor valaki kikapta hátulról a kezemből. 
- Téged is megcibáljalak?! - csattantam fel megpördülve tengelyem körül. 
- Így is hullik a hajam, kösz nem kell - felelte morcosan apa. Felsóhajtott. - Gyere, beszélgessünk - fogtam meg a vállam, és maga előtt terelve vezetett a szobám fele. Becsukta mögöttünk az ajtót, és nagyot sóhajtva rám nézett. - Mi volt ez az előbb? 
- Én... én csak elmondtam a véleményem a viselkedéséről! 
- Hm... - nevetett kicsit. - Hallottuk. De miért is baj, ha nincs itthon?
Eltátottam a számat. - Nehogy azt gondold, hogy szerinted is normális az, hogy a húgodat egyedül hagyod! Mi van ha fél? 
Felkuncogott. - Aidát nem kell félteni. 
- Miért?! Karatézik, vagy mi?! - csattantam fel. 
- Ártatlannak tűnik, de egyáltalán nem az. Talán azt hiszed fél egyedül, de egyáltalán nem, és teljesen megbízunk benne annyira, hogy egyedül merjük hagyni akár napokra is. 
- Ez akkor sem normális! - ordítottam rá. 
- Kora reggel is van kedved vitatkozni kincsem? - mosolygott rám. 
- Rohadtul ne becézz! És ne vigyorogj már ilyen idiótán! - fújtattam. 
Jóízűen felnevetett. - Ezt a forrófejűséget kitől is örökölted? Á, meg is van! Tőlem. 
Összehúztam a szemem. - Rohadtul mindegy kitől örököltem ezt.
Felsóhajtott. - Ülj le. Beszéljünk. 
- Nem - ráztam meg a fejem. - El fogok késni! 
- Ma nem mész suliba. 
- Hogy mi?! - visítottam fel. 
Jóízűen felnevetett. - Régen a suli szó hallatán kirázott téged a hideg, most meg alig lehet onnan kirángatni. 
- Csak a próbák miatt. Amint vége a gólya dolgoknak újra utálni fogok menni. 
- Kötve hiszem. 
- Higgy amit akarsz - dünnyögtem keresztbe font karokkal. 
Hosszú percekig csak bámult rám, majd felsóhajtott. - Reggelizz meg, utána elmegyünk valahova. 
- És ha nem akarok? - vontam fel fél szemöldököm. 
- Akkor a hajadnál fogva rángatlak majd. Na nyomás! - mutatott a csukott ajtó fele, amit én dünnyögve kinyitottam, és kiléptem rajta.
Aida pont a cipőjét vette fel, amikor megcsörrent a mobilja. - Szia! - szólt bele a készülékbe túlzottan vidáman. - Nem - nevette el magát. - Mindjárt indulok. Aha. Majd akkor ott találkozunk - hadarta vigyorogva, miközben kilépett az utcára, majd amint csukódott az ajtó, visszaindultam apámhoz. 
- Aidának van pasija?! - visítottam apám képébe. 
Értetlenkedve bámult rám. - Lenne? 
Toppantottam a lábammal. - A lányod cseszd meg! 
Elmosolyodva oldalra döntötte a fejét. - Neked meg a húgod.
Már éppen ordítani kezdtem volna, de meghallottam Barbi hangját. - Az osztálytársa érdeklődik iránta - elhaladt mellettem. - Hé, Tina! Nem gondolod, hogy kicsit gáz az, hogy a húgodnak előbb lesz valakije, mint neked?  vetette oda nekem egy gonosz mosoly kíséretében. 
- Inkább várok egy normálisra, mintsem egy seggfejjel legyen bármilyen elsőm is. 
- Chhh... Akkor várhatsz kincsem. Lépj ki az álomvilágból, itt csak seggfejek vannak. 
- Körülötted talán. 
Ahogy ezt kimondtam azonnal eszembe jutott Olivér. Igen, ő határozottan nem seggfej. Annyira. Asszem. 
Elmosolyodott, de Mielőtt bármit is mondhatott volna apa belé fojtotta a szót. - Barbi neked nincsen dolgod? - pillantott rá jelentőségteljesen. 
- Nincs - vigyorgott apámra. 
Fhhuu. Rohadtul kihúzod a gyufát te kis kurva! 
- Szerintem pedig anyádnak szüksége van rád! 
Barbi elhúzta a száját, majd odébb állt. Apa rám nézett, de én csak elfordítottam a fejem tőle, és visszamentem a konyhába. Csináltam magamnak egy kis adag reggelit, aminek a felét ott hagytam, után a fürdőbe menve megmosakodtam, fogat mostam, aztán felvettem egy spagetti pántos felsőt, egy cicanadrágot, megfésülködtem, és visszamentem a nappaliba. A telefonomat forgattam az ujjaim közt, és csak bámultam a tévé fekete képernyőjét. Apa már felöltözve lépett a helyiségbe, markában a kocsi kulcsot fogta. 
- Na indulás. 
Nagyot sóhajtva felálltam, belebújtam a cipőmbe, majd kimentem a kocsihoz. Beültem, bekötöttem magam, és csak bámultam ki az ablakon. Amint apa beszállt, és beindította az autót, kellemetlen érzések lettek úrrá rajtam. 
- Hova megyünk? 
- Be a városba. Egy kis apa-lánya napot tartunk. 
- Marha jó - dünnyögtem szem forgatva. 
Felsóhajtott. - Tina, nem lesz ez így jó.
Morogtam egy sort. 
- Figyelj, Rebeka csak jót akar, és... 
- Miért hagytál ott minket?! Hogy tehetted?! Egy másik nőért! 
- Talán ha nem vágnál folyton a szavamba... 
Úgy valahogy szembefordultam vele. - Nem szereted anyát? 
Egy pillanatig hallgatott. - De. Valamilyen szinten még mindig. A középiskolás szerelmem, méghozzá az első szerelmem! Hogy a fenébe ne szeretném?! 
- Akkor mi változott? - kérdeztem elkeseredve. 
- Ez... ez egy kicsit bonyolult - markolta erősebben a kormányt. 
- Hát persze - forgattam meg a szemem. 
Csendben tettük meg az utat Csabára, majd mikor leparkolt a Centernél, és leállította a motort, percekig csak ültünk ott, miközben a csend körülölelt minket. 
- Hova szeretnél menni? 
- Passz - vontam meg a vállam hanyagul, majd kiszálltam a kocsiból. 
Apa is kiszállt, bezárta az autót, majd utolérve engem beléptünk a parkoló felől a Centerbe. Járkáltunk ott össze-vissza, bementünk miattam egy-két üzletbe, felpróbáltam pár ruhát, de amikor apa megkérdezte, kérem-e, mindig nemmel válaszoltam. Már dél is elmúlt, és éppen mondani akartam, hogy menjünk, amikor megkordult halkan a gyomrom. Apa átkarolta a vállam, és a mozgólépcsőhöz terelt. Az első emeleten kajáldák tömkelege fogadott. 
- Mit szeretnél enni? 
- Ööö... Nagyon semmit. 
- Éhes vagy. Mit kérsz? 
- Pizzát. 
- Sonkás-kukoricás? 
- Aha - bólintottam. 
Régen is, amikor anya dolgozott, és csak apa volt velünk, Leona meg én mindig Sonkás-kukoricás pizzát kértünk. Úgy látszik, ez a hagyomány megmaradt. Ahogy apa leült velem szembe, a hajamat kezdtem babrálni. Régen volt már az, hogy ketten lettünk volna, ezzel esélyünk lett volna arra, hogy megbeszéljünk elég sok dolgot, de a bennem lévő makacs, sértődött lány mindig megakadályozta ezt. Bő húsz perc múlva ordítottak, hogy kész a pizza, ezért apa felállt, és odahozta az asztalunkhoz, két üveg kóla kísértetében. 
- Jó étvágyat! 
- Kösz. Viszont - ettem le egy kukoricaszemet a pizzaszeletről. 
Apa próbált velem beszélgetni, de én mindig csak tömören válaszoltam, ezért a kommunikáció teljesen megszűnt. Ahogy befejeztük az evést, apa teljesen feladva indult volna haza, amikor valamit kiszúrtam a háta mögött.
- Apa? 
- Igen? - fordult vissza a mozgólépcsőtől. 
- Bowlingozunk? - néztem fel rá. 
Elnézett abba az irányba, ahova addig én is bámultam. Elmosolyodva karolta át a vállam. - Persze. 
Bevezetett a helyre, balra asztalok voltak székekkel, jobbról egy L alakú pult, mögötte egy srác, akihez apa oda is ment, hogy kibéreljen nekünk egy pályát. Elindultam a pálya fele. Felléptem azon a kéz lépcsőfokon, és csak bámultam. Az első pályán egy fiú gurított, de csak egy bábuja maradt amit nem sikerült ledöntenie. A hátam mögé néztem, és megpillantottam a biliárd asztalokat. Elmosolyodtam. Visszafordultam a Bowling pálya fele, és elindultam, hogy átvegyem a cipőm. Alig kötöttem be a cipőm apa már a pályán állt kezében egy golyóval. 
- Na? Ki fog nyerni ma? 
- Természetesen én! - ugráltam mellé, a hármas pályára. 
Én kezdtem a gurítást. 

 

 

Csak egy bábu maradt fent. A második próbálkozásnál viszont nem tudtam ledönteni. Apa következett. 
- Jó kezdés kincsem. De figyeld a profit. 
Amint a bábuk újra a helyükre kerültek, apa gurított, és az összeset leterítette. Duzzogva keresztbe fontam a karomat. 
- Te jössz. 
Morogva felálltam. - Nehogy azt hidd, legyőzhetsz! 
- Végre egy kihívás! 
Mosolyogva gurítottam. Ez nálunk bevett szokás volt. Leona, apa meg én mindig Bowlingozni jártunk, és míg mi apával folyamatosan versengtünk, addig Leona hamarabb megunta, és keresett egy biliárdozó társaságot. Ő abban volt inkább a jobb. 
Gurítottam, de megint fent maradt egy bábu, amit aztán a második gurításnál sikerült ledöntenem. Örömömben felugrottam. - Há! Király vagyok! 
Elsétált mellettem, összeborzolta a hajam. - Igen, az vagy. 
Játszottunk tovább, de fúrta az oldalamat a kíváncsiság. A játszma közepén pedig kibukott belőlem a kérdés. A kezem közé fogtam a golyót. Felsóhajtottam. - Hogy ismerkedtél meg a mostohámmal? 
A szemem sarkából rápillantottam, és láttam, hogy teljesen ledöbbentettem a kérdésemmel. Gurítottam, de hiába taroltam, most nem tudtam neki örülni. Apa felállt, vett egy golyót, és egy ideig csak bámulta a gömböt. - Anyáddal a gimiben ismerkedtem meg. Szerelmesek voltunk egymásba. Érettségi után összeköltöztünk, és nem is olyan soká közölte velem, hogy terhes Leonával. Nagyon boldogok voltunk. És amikor a nővéred Megszületett, én voltam a legboldogabb ember a világon! Mindig is egy kislányt akartam. 
- Csak egyet? - suttogtam, de nem hallotta meg. 
- Ahogy teltek az évek, Leona úgy cseperedett fel, és amikor anyád bejelentette, hogy érkezel, reménykedtem egy fiúban. De amikor Kiderült, hogy kislányom lesz...
- Elkeseredtél? 
Lökött egyet, majd odajött hozzám, és megsimogatta az arcom. - Az első percben. De utána belegondoltam, hogy inkább legyen még egy gyönyörű, okos, kedves lányom, mintsem egy olyan átlagos seggfej fiam, aki csak összetöri a lányok szívét. Én is ilyen voltam, de csak akkor nő be a fejed lágya, ha szerelmes leszel. 
Én következtem a gurítással, de a golyó az árokba csúszott. - Aida csak egy évvel fiatalabb, mint én. Hogy csináltad? 
- Hát, tudod, először is bedugtam azt a lyukba és... 
- Nem úgy apa! - forgattam meg a szemem, és próbáltam elrejteni a mosolyom. 
Felnevetett. - Anyádnak kiderült, hogy ő nem akar gyerekeket nevelni, ő élni akar, én meg mondtam neki, hogy két gyerek után kell szólnod, igazad van. Ebből hatalmas veszekedés lett. Elmentem otthonról. Autóztam az országban össze-vissza, és egyszer csak itt, a semmi közepén, Békéscsabán kötöttem ki. Beültem vacsorázni egy étterembe, és az egyik pincér Rebeka volt. Kedves volt velem. Zárásig maradtam, utána elmentünk sétálni. Egyre jobban összeismerkedtünk, és megkedveltük egymást. De hazamentem, mert volt egy családom, Rebeka pedig beérte azzal, hogy a barátom lesz. Jó volt ez így. Anyáddal próbáltam rendbe szedni a dolgokat, de azt már nem lehetett. Rebeka felhívott egyszer, hogy segítsek neki. Megijedtem. A férje bántalmazta őt, és a lányát, Barbit, ezért válni akart. Segítettem neki, és egyszer lefeküdtünk egymással. Aztán még egy jó párszor. A válása után újra hazajöttem, és úgy tettem, mintha misem történt volna. Éltem tovább az életem, de anyádat már nem szerettem úgy, mert beleszerettem Rebekába. Ki akartalak szakítani titeket ebből a borzalomból, ami azután történt, hogy anyádnak elmondtam, hogy már mást szeretek. Elváltam anyádtól, és mindkettőtöket vinni akartalak magammal, de nem engedték. Leona nem akart egyedül hagyni, ezért ő is maradt, amit igazából nem bánt meg, mivel megismerte Zolit. Őt nem féltettem, de téged nagyon is. Hét éves voltál amikor elmentem onnan, mivel már volt egy másik életem, amiről nem tudtam semmit. Visszamentem Rebekához, és ő akkor mondta el nekem, hogy van egy lányom. Aida. Hat éves volt már. Velük maradtam, összeházasodtunk, majdnem tökéletes volt minden, csak te és Leona hiányoztatok. A nővéred már nagyon régóta el akart hozni onnan, de te makacsul anyádnál akartál maradni. Leonáék pedig már megvették itt a lakásukat, és mire ideértek, már teljesen megcsináltattam. Nyolcadikos voltál, amikor végre megnyertem a pert. Leona mondta, hogy elég, ha a gimit kezded itt újra, ezért vártunk. Nyáron ideköltöztettünk, a többit pedig tudod. 
Letöröltem a könnyeim. A maga elcsépelt módján ez romantikus volt, de akkor is! Ez így nem helyes.
- Tényleg így volt? - kérdeztem halkan. 
Bólintott. - Igen. 
- Igazán szereted? 
- Megtaláltam a nagy Őt Tina! És ebben napról napra biztosabb vagyok. 
Sírva átkaroltam, megöleltem. - Sajnálok mindent! 
- Semmi baj kincsem - simogatta meg a hajam. 
- Próbálok változtatni, de nem megy - ráztam a fejem. 
Megpuszilta a fejem. - Türelmes. Mindig is az volt. 
- Miért olyan kedves mindig? Miért? Miért nem utál? - ráztam a fejemet. - Utálnia kéne. 
- Nem tudja mit élsz át, de várni fog addig, amíg készen állsz arra, hogy nyiss felé. 
Jobban szorítottam magamhoz. - Szeretlek! 
Két keze közé fogta az arcom. - Remélem, hogy egyszer te is ilyen szerelmes leszel, mert akkor meg fogod érteni, hogy miért tettem amit tettem. 
Összeszorítottam a szemem, újabb adag könnycseppek gördültek le az arcomon. 
- Na, ne sírj - ölelt magához újra. 
Ahogy megnyugodtam, nagy nehezen, újra bowlingozni kezdtünk. Igaz apa nyert, ami miatt zsörtölődtem, de jól éreztem magam, és amikor hazaértem, elővettem a mobilom, hogy megnézzem az értesítőimet, üzeneteimet.

Anna Lakatos: Szia! Hol vagy? 

Mielőtt azonban válaszolhattam volna neki, az osztálycsoport megőrült. 

Dávid: Jé! Tina él! 
Ákos: Viragszal! Beteg lettel? 

Ja, belebetegedtem a hiányodba 

Ákos: 😂 tudtam 
Olivér: Hova tűntél királylány?

Apámmal töltöttem a napot

Anna: Hiányzol! 

Dénes: Anna, ne nyafogj mar! El es virul 

Ricsi: Ja, fogd be! 

Bella: Kussoljatok tökfejek! 

Srácok nyugodjatok már meg! Amúgy is. Nem órán vagytok? 

Szilvi: De, csak ez sokkal érdekesebb. 

Ákos: Ja, a tanar nem veszi eszre, vagy csak szimplan leszarja 

Értem😂

Léna képet küldött a(z) 9/c csoportba. 

Mikor megláttam, felnevettem. A tanárról volt egy kép. Pont bemutatott neki a Léna előtt ülő lány, és azt lekapta drága barátnőm.

😂😂 te hülye vagy 

Léna: Köszönöm 😏

Emese: Jézusom! Miért vetted észre? 😂

Léna: Tökéletes az időzítésem 😉

Csenge: Ja 😂😂 tökéletes kép! 

Olivér hangfájlt küldött a(z) 9/c csoportba.

Amikor rákattintottam a hangfelvételre, elnevettem magam. A fiúk énekeltek, de azon a mély hangjukon, és a felvétel azzal végződött, hogy a tanár elordította magát. - A hátsó sor! Fogják be az órámon! 
Röhögve írtam a csoportba. 

Nem vagytok normálisak 😂

Ádám: Aha, tudjuk 😎

Ricsi: Szexuális a hangom, mi? 
Szilvia: Ja, bassza a fülem ¬_¬ 
Dénes: Mi ez a retardált fej? 😂

Ákos: Jo szarul nezel ki szilvi 
Szilvia: Vessző luxus, seggfej? 
Ákos: Ja 

Dávid képet küldött a(z) 9/c csoportba.

Amint megpillantottam, felnevettem. Az előtte ülő lány haja tele volt papír darabokkal.  

Abigél: Baszódj meg Dávid! 
Dávid: Ne már! Ne szedd ki! Tök jól néztél ki! 
Dénes: Legalább most 😂😂
Ádám: Ja 😂

Olivér: 😂😂😂

Seggfejek -.-" 

Ricsi: Tins ne kezd te os 
Szilvia: Helyesírás egyes 
Ricsi: Tojjjjjok rá 
Ákos: Erezzuk 😂

Ó ne már! 😂

Ricsi Léva becenevet állított be Szilvia Oláh számára: Picsa 

Picsa: Kreativitás level2 
Ricsi: 😘

Picsa beállította a saját becenevét: Szilvi 

Ricsi: Uncsi 
Szilvi: Akárcsak te 😏
Ricsi: Rohadt humiros vagx😐
Emese: Mi a kovi óránk? 
Szilvi: Irodalom 
Csenge: Irodalom 😂
Bella: Irodalom 
Olivér: Még valaki esetleg? 

😂😂😂 gonosz vagy 

Olivér: Nem is 😉

😂😂

Olivér: 💜

Olivér Kelemen a hangulatjelet a következőre állította be: 💜

Léna: 💜
Anna: 💜

Abigél: 💜

Ádám: 💜

Emese: 💜

Anna: 💜

💜

Bella: 💜

Horváth: 💜

😂😂 elég lsz 

Ricsi: Ja 

Ezután elcsendesedtünk szépen, én pedig csak kifeküdtem az udvarra. Legalább két órát feküdtem kint, mikor a mostohám szólt, hogy kész a kaja. Ettem utána a szobámba mentem filmezni. A nap további részét szinte végig a szobámban töltöttem, majd este, fürdés után, az ágyamban újra a kezembe vettem a mobilom. Megnéztem ki volt elérhető, és mikor megpillantottam Olivér nevét, rákattintottam. 

Szia 

Csao 
Mizu? 

Nemrég vertem ki 

Egészségedre 😂

Kösz 
Veled mi van? Hiányzom? 

Nagyon! 
Amúgy semmi különös

Hol voltál egész nap?

Apával voltam csavarogni

Aha
De ugye nincs semmi baj? Nem vagy halálos beteg, és ugye nem búcsúztál el senkitől? 

Ha halálos beteg lennék tőled búcsúznék el először

Esküszöl?

Esküszöm 

Helyes, ha nem így lett volna, akkor feltámasztottalak volna, és utána újra megöltelek volna

xD biztató

Itt nincs olyan, h búcsú nélkül halj meg
Nope! 

:D idióta

De ez neked imponál ^^

Aha, persze

Valld be, amióta ismersz csak én járok a fejedben

Igen, csak rád gondolok minden este elalvás előtt 

És csupa piszkos dologra gondolsz...

Pl.: konyha, fürdő, a szobád... 

xdd
Na léptem filmezni, majd álmomban találkozunk 😘

Szia

Miután Olivér lelépett, vigyorogva mentem fel Youtube-ra és nézegettem hülye videókat, meg filmelőzeteseket. Már nagyon későre járt, mikor végleg letettem a mobilom, és lefeküdtem aludni. Kivételesen nagyon jót aludtam. Hm.

***

Sziasztok!!!

Igen, tudom, nagyon felszívódtam, ezer bocs, de most itt volnék egy folytatással :D 

Utólag is Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!