Szeptember 8. csütörtök

'16. 

09. 08.
csütörtök

Reggel azt hittem megőrülök. A két mostohám, Aida és Barbi megállás nélkül veszekedtek, asszem valami gönc miatt. Fájó fejjel botorkáltam egyik helyiségből a másikba, és csak rohadt nehezen tudtam visszafogni magam.
- Hugi rohadtul unom már, hogy állandóan a cuccaimat lopod!
- Nem lopom! Anya véletlenül az én ruháim közé tette a hülye felsődet! - csattant fel Aida.
Az üvöltözéstől kipirosodott az arca, és fáj bevallanom, de látszik, hogy féltestvérek vagyunk. Apa jó munkát végzett vele is.
- De te meg hordtad! - csattant fel Barbi.
Na, rajtunk viszont látszik, hogy nem egy az apánk. Míg Aida és én köztem felfedezhetőek apró hasonlóságok, mint például a forrófejűség, temperamentum, azonban a külsőnkben is vannak hasonlóságok. Apa orrát örököltük, és míg Aida karcsú volt, meseszép lány, addig én kissé duci, átlagos csaj, akinek nagy a pofája. Na, ez az amiben nem igazán hasonlítunk. Meg a kedvességben. Na igen, az ami belé szorult, belém nem.
Mélázásomból visszatérve a valóságba, megdörgöltem a halántékom. Amikor pedig újra megütötték a magas c-t, én robbantam. - Na jó, kurvára elegem van belőletek már kora reggel! - csattantam fel. - Mi lenne, ha nem vonnád kérdőre a húgod egy hülyeség miatt, meg amúgy is, nincs elég szar ruhád?! - vetettem oda Barbinak. Sértetten felhúzta az orrát, én meg Aidához fordultam. - Neked meg lehetne annyi eszed, hogy nem állsz le vitatkozni, csak a kezébe nyomod a szarját, és kussolsz! Legyél már okosabb, ha neked jutott a több ész kettőtök közül!
Aida kissé elpirulva hajtotta le a fejét. Tudta, hogy valamilyen szinten igazam van.
- Most már tényleg kussoljatok! Teli van a tököm veletek! - sétáltam el közöttük.
- Hülye ribanc! - morogta halkan Barbi.
Nevetve megfordultam. - Kösz a bókot, édes. De ha gondod van velem, a szemembe mondd, ne a hátamnak.
Felnézett rám. - Mondom én a szemedbe is, húgi! Hülye ribanc!
- Csak mert gondolkozom néha, nem úgy mint te? Chh... - fordultam meg unottan. - Látszik semmi közünk egymáshoz. Semmi eszed. Semmihez.
- Túl messzire mész - figyelmeztetett feszülten Aida.
- Tudod, húgica, örülök, hogy egy lett az apánk. Így tönkretehettem az életedet.
Megfeszült minden izmom. Ökölbe szorított kézzel sétáltam vissza hozzá. - Csak azért mert az apám hülye volt, és elvette a hülye anyádat, nem leszel soha a testvérem. És hogy tönkretetted az életem? Már így is szar volt, szóval köszönöm, hogy csak szarabbá tetted, te, meg a családod.
Gúnyosan elmosolyodott. - Te is a család tagja vagy, húgica!
Nekilöktem a falnak. Meglepetten nézett rám, én megragadtam a karját, és belemélyesztettem a körmeim. - Nem vagyok a húgod! Ne merészelj így szólítani!
- Ahogy akarod húgi...
Erősebben vájtam bele a körmeim a bőrébe. - Mint mondtam, nem vagyok a húgod! Remélem világos voltam!
- Tina! - csattant fel apa. Megragadta a karom, és elrángatott Barbitól. - Mit műveltél már megint?! - vont kérdőre.
Leráztam magamról a kezét. - Semmit - néztem mélyen Barbi szemébe. - Az égadta világon semmit.
A szobám fele vettem az irányt.
- Diliházba kéne csukni ezt a hárpiát! - hallottam meg Barbi idegbeteg hangját.
- Fejezd be Barbi! Te is ugyanúgy hibás vagy, mint ő! - szólt rá apa. Nesze neked te kis kurva!
- Ezzel az agresszív picsával én nem akarok egy fedél alatt lenni! - mondta tovább a magáét Barbi.
- Ő meg veled nem akar - szólt közbe Aida. - Lásd be Barbi, hiába szívjátok egymás vérét, nem lesz jobb senkinek sem.
- Ő kezdte!
- Te meg folytattad - felelte Aida a védelmemben. - Tudhatnád, hogy Tina az a típus, aki kiáll magáért, és másokért. Mindig övé az utolsó szó. Bárhogy is fogsz próbálkozni, mindig ő fog nyerni. Ez a szakterülete.
Ügyes kislány! Vág az eszed, akárcsak apának.
- Fogadd el Barbi, Tina az életünk része lett, és az is marad. Próbálj meg megbarátkozni a gondolattal.
Becsuktam a szobám ajtaját, és elkezdtem készülődni a suliba. A mai napra nagyon meleget mondtak, szóval egy farmer rövidnadrágot rángattam magamra, meg egy lenge trikót, felkontyoltam a hajam, és már indultam is. A táskám pehelykönnyen pihent az egyik vállamon, miközben a buszhoz sétáltam. Felszállva a tömegközlekedésre alkalmas eszközre, megálltam az első szabad helyen, amit találtam, az az szinte azonnal ott, ahol felszálltam. Békés már csak ilyen. Ellentmond a nevének. Egyáltalán nem békés. Max este. De akkor nagyon.
A suliba érve felbattyogtam a már teljesen a sajátunknak mondható termünkbe, és ledobtam a cuccom az asztalra.
- Sziasztok! - köszöntem utólag.
- Szia - köszönt vissza a vörös hajú, zöld szemű, sápadt bőrű magas lány mosolyogva.
- Bocs, ne haragudj, de megmondod a neved? Iszonyú kínos, hogy az osztály feléét még nem tudom.
- Luca - nevette el magát. - Jaj, Tina, rossz a memóriád?
- Úgy tűnik - dünnyögtem.
Leültem a helyemre, a padra hajtottam a fejem, rá a karomra, és behunytam a szemem. Csak akkor néztem fel legközelebb, mikor egy kellemesen ismerős hangot hallottam meg.
Olivér vigyorgó fejével találtam szembe magam, ahogy felemeltem a fejem. - El sem hiszem! A nagyszájú kisasszony végre csendben van - biccentett elégedetten Olivér.
Már mondtam volna egy csípős megjegyzést, de Szilvi csapódott mellénk. - Ne szekáld! Mindenkinek lehet rossz napja - elgondolkodva emelte a plafonra a tekintetét. - De ha jobban belegondolunk, Tinának csak szar napjai vannak.
- Kapjátok be! - csattantam fel.
Olivér röhögve letérdelt mellém. - Naaa... Gond van?
A vállára hajtottam a fejem. - Talán.
- És elmondod?
- Talán.
- Megcsókolsz? - kérdezte vidáman.
- Talán - feleltem automatikusan, majd mikor kezdett leesni mit kérdezett, kipattant a szemem, és meglöktem, így nevetve elterült a földön. - Hülye!
- Szexi vagy dühösen, tudsz róla? - ült fel, majd megfogva a kezem, lerántott maga mellé. Magához ölelt, én meg csak odabújtam hozzá. Kellett már egy barát ölelése.
- Nem is igaz - válaszoltam neki megkésve.
- Olyan vagy, mint a bosszú istennője - suttogta a fülembe.
Kuncogva fúrtam az arcom a nyakába. - Nyálas vagy, tudsz róla?
Elsöpörte a hajamat az útból, és végignyalta a nyakam - de halál komolyan -, mire én visítva ugrottam ki az öleléséből.
- Te beteg vagy! - törölgettem a nyakam elszörnyedve.
- Te meg nyálas - kacsintott rám, majd elröhögte magát, mikor döbbenten meredtem rá.
A fiúk szimplán kiröhögtek, mire csak kaptak egy nagyon csúnya pillantást.
Becsengettek, Olivér pedig feltápászkodott a földről, és vigyorogva a helyére ment. A magyar tanár belépve köszönt nekünk, majd szinte azonnal belekezdett a nyelvtan órába. Ahogy egy laza órán túl voltunk, én gyomorgörccsel indultam az angol termünkbe. Ahogy leültem a helyemre, kipakoltam a cuccom, és görcsösen figyeltem a faliórát. Amikor Olivér lehuppant mellém, összerezzentem.
- Nos, újra itt.
- Ja - tördeltem az ujjaim.
- Nyugi már! Nincs mi miatt félned!
- Könnyen beszél Mr. Megvan-a-nyelvvizsgám uraság! - vetettem oda undokul.
Elmosolyodott. - Csitulj istennő!
- Mindig más hülye becenévvel fogsz szólítani? - vontam fel a szemöldököm.
- Aha - nevetett fel. -, de csak azért mert tudom, hogy idegesít - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemem.
Ahogy belépett a tanár, mind felálltunk. A jelentés után lecsüccsentünk. A tanár egy köteg papírt tartott a kezében, mire a gyomrom ököl méretűre zsugorodott. - Kijavítottam a szintfelmérőket. Vegyesek lettek. Vannak köztünk nagyon erős angolosok - pillantott a mellettem ülő Olivérre. -, és vannak gyengébbek - pillantott rám halvány mosollyal az arcán. -, de semmi pánik gyerekek! Azért vagytok itt, hogy fejlődjetek, és mind mást tanultatok x év alatt. Mind lefogjátok tenni a nyelvvizsgát, erről gondoskodom.
Olivér megkereste a kezemet a pad alatt, és megszorította. - Na látod, semmi pánik. Én is segíteni fogok, szóval nagyon hamar felfogsz zárkózni. Oké?
Nem igazán győzött meg, de bólintottam. Hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejem.
Az angolt ha úgy vesszük végiggörcsöltem, utána mentünk a dupla tesire. Gyorsan átöltöztem, és a tornaterembe siettem. Ahogy bementem, azt hallottam, ahogy a csajok valamin nagyon veszekednek. Odamentem hozzájuk.
- De mondom! Tiszta Cortez volt!
Hogy ki?
- Abigél, hagyjuk már! Cortez nem létezik! - akadékoskodott Szilvi.
- Miről van szó? - kapcsolódtam bele a beszélgetésbe.
- SzJG - mondta Anna mosolyogva.
- Szj... mi? - ráncoltam össze a homlokom.
- Szent Johanna gimi - adott választ Szilvi unottan.
- Szóval könyv - esett le.
- Te olyat nem igazán forgatsz a kezedben - szúrta közbe Szilvi.
- Nem vagy te egy kicsit kapd be faszom?! - csattantam fel.
- Ne kérkedj azzal, ami nincs. Ez nyilván az eszedre is vonatkozik - oltott be újra.
- Tudod mit? Fordulj fel! - röhögtem el magam. A többiek fele fordultam. - Miért is fontos ez az akárki?
- Cortez az SzJG-ben ma ment suliba. Ez amolyan fontos dátum az SzJGerek köreiben - adott ismét választ Anna.
- Ahhhha - értettem meg. Asszem. - Ebben én nem vagyok otthon, szóval sziasztok! - ugráltam el onnan.
- Hé Tina!
Ahogy meghallottam a nevem, megfordultam, és felsikoltottam. Olivér felém dobott egy röplabdát, amit éppen sikerült kivédenem a karommal. - Te hülye vagy?! - csattantam fel hozzávágva a labdát, amit lazán elkapott.
- Aham - kacsintott rám, majd a labdát pattogtatva a palánkhoz futott, és csont nélkül bedobta.
- Felvágós - morogtam.
Egy játékos tesi után, jött egy ofő. Amikor bejött a tanár rögtön belecsapott a lecsóba. - Mint kiderült gyerekek, gólyanapon feladatotok is lesz. Egy táncot kell előadni, énekelnetek kell, és tervezni kell egy osztály logót.
- Jókor szól tanár úr! Tesin elkezdhettünk volna próbálni - háborgott Csenge mellettem.
- Én is most tudtam meg. Október 7-én lesz ez. 6-án lesznek a szívatások, csakhogy tudjátok.
- És a bulink?
- Az egy hétre rá, október 14-én, este.
- Szuper!
- Tina! - fordult hátra Luca. - Betanítasz nekünk egy koreográfiát?
Minden tekintet rám fókuszált. De utálom ezt!
- Persze - egyeztem bele némi habozás után. Én mint koreográfus? Tudják ezek mit kértek tőlem? Na mindegy. - Az énekben is segíthetek - ajánlkoztam.
- Akkor majd összedugjuk a fejünket - biccentett felém Léna.
- A logótervet én szívesen magamhoz veszem - szólt Olivér.
Mindenki fellélegzett.
- Hála istennek! A logónk király lesz! - kulcsolta össze a kezét Martin.
Értetlenkedve pillantottam fel rá. - Hanyadiknak vettek fel ide?
Olivér kissé szégyenlősen lehajtotta a fejét. - Elsőnek.
- Azt a kurva! - csúszott ki a számon. - Hű! Gratulálok!
- Köszi - felelte feszengve.
Most mi baja? Tök király, hogy elsőnek vették fel! Na mindegy.
Az ofő közölte velünk, hogy az utolsó két óránk elmarad, mivel a tanárunknak sürgős dolga akadt, így hamarabb hazamehettünk. Az az, ez lett volna a terv, csakhogy inkább összegyűltünk kint mindannyian a füvön, és a gólya feladatainkat vettük át.
- Tina akkor teljesen rád bízhatjuk a koreot? - kérdezte Bella.
- Persze, de ötleteket szívesen fogadok - szögeztem le azonnal.
Bólintottak.
Szilvi előre hajolt. - Szeretne mindenki táncolni, és énekelni?
A lányok többsége mindkettőben benne volt, és egy-kettő fiú is, akik pedig még nem döntöttek, azok majd holnap fogják megmondani. Olivér már ötleteket gyűjtött a logónkhoz. Jegyzeteltünk mind, elkezdtük összeszedni a dolgokat. Nekem fejben már váltakoztak a zenék, a táncok. És akár már holnap kezdhetjük a próbákat, mivel az ofő lezsírozta a tesi tanárral, így a tesiken gyakorlunk, és ha az nem lesz elég, akkor még órák után is valahol.
Olivérrel direkt vártunk a későbbi, tarcsai buszra, hogy együtt mehessünk. Ahogy megálltunk a csukló részénél, Olivérnek be nem állt a szája. Azt ecsetelte, hogy a többiektől begyűjtött ötleteket már összegyúrta, és otthon az lesz az első dolga, hogy papírra veti.  Mosolyogva hallgattam őt, egyszerűen édes volt az izgalma.
Amikor már Békésen voltunk, leszálltam a megállómban, és siettem haza, hogy elkezdjek próbálni. A csendes házat hamar betöltötte a letöltött zenék hangja, a nappalit pedig átalakítottam egy táncparketté. 

Újra, és újra próbáltam a mozdulatokat, már teljesen elfáradtam, mikor betoppant az este közepén apám.
Meglepődve tapasztalta, hogy mit művelek, majd egyszerűen csak leült az új helyére tolt kanapéra. - Mire készülsz?
- A suliban lesznek gólya dolgok, és arra - motyogtam kifulladva két lépés között.
- Egyedül fogsz táncolni?
Megráztam a fejem, és a térdemre támaszkodva kifújtam magam. - Csak megkértek, hogy csináljam meg a koreográfiát.
Felnézve rá láttam, hogy elmosolyodott. - Nem fogják meg bánni.
- Remélem - motyogtam, miközben beletúrtam nedves hajamba. - Most inkább lefürdök, mert teljesen ki vagyok.
Felállt a kanpéról. - Rendben. A nappalit majd én rendbe rakom.
- Köszi - állítottam meg a zenét a laptopomon.
Fáradtan a fürdőbe mentem, megengedtem magamnak a forró vizet, és amikor belemásztam felsóhajtottam. A telefonom csörgött, így felvettem. Ismeretlen volt, de vonakodva felvettem.
- Haló, tessék, Szabó Tina!
- Szia Tina! Anna vagyok! Csak egyeztetni szerettem volna pár dolgot.
- Persze, mondjad - nevettem el magam.
Az este további részét szinte végigdumáltam Annával, és mikor végre ágyba bújtam, elégedetten hunytam le a szemem. Vannak ötleteim a tánchoz, Annávall bedobtunk egy pár dal ötletet is, Olivér pedig keményen tervezi a logónkat. Csak összehozunk valami király dolgot!

***

Helloka!!!

Igen, ipcit sokat várattalak titeket, de itt van, és nagyon remélem, hogy tetszett :D