Szeptember 5. hétfő

'16.
09. 05.
hétfő

A hétvégém említésre sem méltó. Végig a szobámban gubbasztottam, és az osztálytársaimmal dumáltam. Leona, meg apa ágyúval sem tudott volna kirobbantani a birodalmamból.

Hétfő reggel nyöszörögve forgolódtam az ágyamban. Nem kezdhetnénk újra a hétvégét? Nem készültem fel rá! A fejemet belenyomtam a párnámba, a takaró alatt összegömbölyödtem. Na jó, háromra kikelek. Egy, kettő, há... Francokat! Inkább alszok!

Valaki vasököllel püfölni kezdte az ajtómat, ezzel végleg kiűzve a szememből a maradék álmot.  - Tina! Haladjál már! - ordította. Dünnyögve megdörzsöltem a szemeim, és kómásan lelöktem magamról a paplant. Ásítozva sétáltam a konyhába. - Jó reggelt! - köszönt egy fertelmesen ismerős hang.

Fintorogtam egyet. - Neked is szia.

- Anyáékkal megyünk ma vacsorázni, szóval tedd félre a hülye hisztid, és viselkedj rendesen! - nézett rám ellenségesen Barbi, az idősebb mostohatestvérem. Rövid, vállig érő barna haja most enyhén hullámosan fogta keretbe az arcát, barna szeme utálkozva meredt rám.

Csak dünnyögtem egy sort, majd gyorsan megreggeliztem, és gyorsan a fürdőbe siettem, hogy rendbe szedjem a hülye fejem. Megmosakodtam, fogat mostam, felöltöztem, megfésülködtem, felkaptam a táskámat, amibe gyors belehajigáltam pár füzetet, meg tollat, és felhúzva a cipőmet, meg a pulcsim indultam is a buszhoz. A megállóba érve megnéztem a mobilomon az időt, és az üzenetemet Annától, az az csak néztem volna, mivel sem mobilnetem, se Wi-fi nem volt a közelben. Ahogy befutott, az az inkább gurult - váó micsoda humor! - a buszom, felszálltam rá, és az ülések közti folyosón nyomorogva megálltam, és csak kibámultam az ablakon, a borús ég pedig teljesen tükrözte a hangulatomat. Békéscsabán pedig alig tettem le a lábam a buszról, az eső szakadni kezdett.

Legszívesebben ordítottam volna. Lehet még ennél is rosszabb ez a nap?! Csurom vizesen battyogtam a közeli épületbe, fel a termünkbe, és mikor Annáék megpillantottak, elröhögték magukat. Csak szimplán bemutattam nekik, majd levágtam magam a szokásos helyemre.

Anna felpattant a padomra. - Na mi van? Rossz napod van?

- Ha tudnád - motyogtam neki, miközben a vizes hajamat próbáltam rendezni a telefon képernyőjét használva tükörnek. - Ennél rosszabb már nem is jöhetne - morogtam a mobilomat lerakva, feladva, hogy normálisan nézzek ki.

- Akkor nem is tudod mivel kezdünk - ült le a másik oldalamra Léna vidáman.

- Mivel? - kérdeztem fájdalmas hangon.

- Matek - szólt egyszerre a két lány.

A fejem ösztönösen koppant az asztallal. - Lehet még ennél is rosszabb ez a nap?!

- Ha te azt tudnád - hallottam meg Olivér hangját.

- Ugye nem lesz vele több óránk?! - kaptam fel a fejem.

- Ma? Ma nem. Holnap? Akkor kettő is - röhögött fel Olivér.

- Hogy mi?! - visítottam fel.

- Dupla matek - nevetett ki Anna.

- Hogy mi?! - támadtam rájuk.

- Te egyáltalán tudod, hogy milyen óráid vannak az órarendedben? - mosolygott rám Léna.

- Ó, anyám! - nyögtem fel, majd felpattantam a székemre, felléptem az asztalra, és az ablak fele szaladtam. Kinyitottam az ablakot, és már majdnem ráléptem a párkányra, amikor két erős kar átfogta a derekam, és leemelt a padról. - Engedj el! - csapkodtam megállás nélkül a karját.

- Komolyan Tina, nyugodj már le - röhögött ki lazán Olivér.

Annához és Lénához terelt, a karomat végig szorosan fogva, hogy még véletlenül se tudjak elszökni tőle. - Csajok eresszetek! - rángattam a karom a két lány fogságában, amikor Olivér lepasszolt hozzájuk. - Inkább halok meg, de ezt a napot itt, és most fejeztem be!

- Mit hisztizel már kora reggel?! - támadt rám a rák tudja, hogy hívják.

- Mi lenne, ha befognád a lepcses pofád, és nem ugatnál be folyton?! - szóltam oda bunkón.

- Belehalnék, ha nem kéne veled veszekednem - forgatta meg unottan a szemét.

Á! Megvan! Ez Szilvi! Az osztálycsoportban is vele veszekedtem hajnalban, amit aztán folytattunk privátban is. Igaz szinte az egész káromkodás volt, meg szidtuk egymást, elküldtük a másikat a halál faszára, deeee mindegy.

- Ne kezdjétek! - szólt ránk a vörös hajú csajszi, akinek még mindig rohadtul nem tudom a nevét.

- Folytatjuk! - mondtuk egyszerre Szilvivel. Halványan elmosolyodtunk, majd mindketten egy utálkozó pillantást vetettünk egymásra. Higgyék csak azt, hogy ki nem állhatjuk egymást, ami persze igaz is. Tuti. 100%!

A vörös hajú lány megforgatta a szemét, majd az egyik szintén névtelen sráchoz sétált. Anna meg Léna lenyomott a helyemre, és hiába leptem meg őket néha azzal, hogy elszökök, valaki mindig megfogott, főleg a fiúk. Élvezték, hogy szenvedni láthatnak. Amikor becsöngettek megkíséreltem az utolsó próbálkozást a szökésre, de most Olivér kapott utánam. - A-a! - ingatta a fejét vigyorogva. - Maradsz! - nyomott le a székemre a vállamnál fogva. Megint.

- Bunkók vagytok! - morogtam összefont karokkal.

- Nem, csak előrelátók! - borzolta össze a hajam, mintha a húga lennék.

Ellöktem a kezét, hátrafordultam, és dacosan felnéztem a szemébe. - Előrelátó a faszom - dünnyögtem.

Csenge mellettem jóízűen felnevetett, és Olivér kellemes nevetése is felharsant mögülem. - Erre inkább nem reagálnék. Légy' jó kislány, és rosszalkodj órán, hogy mi jót röhögjünk rajtad meg a tanáron - suttogta a fülembe vigyorogva.

- Csak szeretnéd seggfej! - taszítottam meg, de csak röhögve levágódott a mögöttem lévő helyre, és nagy figyelemmel várta, hogy elkezdődjön a matek óra. Amikor belépett Ráczné azonnal kiszúrt a szemével, és egy gyűlölettel teli pillantással ajándékozott meg. Lejjebb csúsztam a székemen. - Magának is szép jó reggelt - dünnyögtem. A körülöttem lévők, akik meghallották, amit mondtam próbálták elfojtani a nevetésüket.

- Szabó!

- Nem ez a szakmám, szólítson a keresztnevemen - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Szemtelen vagy megint kisasszony?!

- Van két szép zöld szemem - pillogtam a nőre. Fogd már be Tina! Messzire mész! Nem látod, hogy mivel játszol?! Ne legyél már a kelleténél nagyobb hülye! Megacéloztam magam, és felöltöttem a legártatlanabb arckifejezésemet. - Elnézést tanárnő! Kezdhetjük az órát?

- Kezdheted egy feladattal a táblánál!

- Fordulj fel az első fánál! - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban.

Taps Tina! Kurva sokat haladtál előre a “megbékítjük a tanárt” ügyben. Kissé elvörösödve sétáltam a táblához, amíg a többiek jót röhögtek rajtam.

Miután végigszenvedtem a matekot, jött egy laza tesi, amin megint játszottunk, aztán egy magyar, egy töri, egy biosz, és zárásképp egy info. A többi órán történtek említésre sem méltók, mivel ismerkedés volt, meg ilyenek, szóval siettem megint haza. Vagyis csak siettem volna haza, mivel rájöttem, hogy nekem marhára nincs kedvem még hazamenni az őrültekházába.

Visszaindultam az aulába, de beleütköztem Olivérékbe.

- Szia virágszál - intett Ákos.

- Sziasztok! Hova mentek?

- Csaba Center. Jössz velünk? Jönnek még az osztályból páran - mondta Martin.

- Mit csináltok ott? - faggatóztam tovább.

- Beülünk kajálni. Na, gyere már - invitált egy fekete tüsi hajú, mélyzöld szemű, magas, nyúlánk srác.

- Hát öhm... - túrtam bele a hajamba.

Olivér megragadta a karom, és a maga mellé húzva elindult a zebra fele. - Jó volt a matek - mosolygott le rám Olivér, mire én ellöktem magamtól, és inkább Ákosék közé bújtam.

Ahogy beértünk a Centerbe megcsapott a halk zene, és az emberek beszélgetéseinek moraja. Nem jártam még itt, csak egyszer, de nem nagyon figyeltem semmire. Az ajtón ahol beléptünk, szemben állt egy színpad rajta kiállítva dolgokkal, mögötte egy mozgólépcső, és az emeleteken özönlöttek az emberek, de főleg a diákok. A mozgólépcső fele vettük az irányt, és felmentünk a második emeletre, ahol voltak a kajáldák. Leültünk egy jó nagy asztalhoz, és alig vettem le a pulcsim, megpillantottam Annáékat, ahogy felénk közeledtek vidáman. Anna meg Léna a nyakamba vetették magukat, Csenge mosolyogva biccentett, Bella pedig egyszerűen levágta magát mellém. Egy számomra ismeretlen csajszi leült Martin mellé, és beszélgetni kezdett vele. Barna hajú, aminek az alja szőke volt, világosbarna szeme kedvesen nézett rám. Biccentett, én pedig viszonoztam a gesztust. Tuti az osztálytársam, de ki a fene ez?

Mindannyian rendeltünk valami jó zsírban tocsogós kaját, a sztorizgatások pedig meg sem álltak. Csapongtunk a témák között összevissza, nevettünk, jobban megismertük egymást. Az biztos, hogy ebből a csapatból a neveket tuti megjegyeztem. Olivér, Martin, Ádám, Ákos, Anna, Léna, Csenge és Bella adott volt, de most már megjegyeztem Bencét is, a srácot, aki szintén invitált ide a suli előtt, és Petrát, az ombrés hajú lányt, akit az első névsorolvasáskor valaki tolvajnak nevezett.

Teli hassal, vidáman álltunk fel az asztaloktól, és mind különválva széledtünk szét. A kolisok egy csapatként, Martin meg Petra együtt mert egyfelé mentek egy darabig, a többiek pedig eltűntek, így csak Olivérrel maradtam.

- Na gyere te bajkeverő - kapta fel a pulcsim a székről, és a kezembe adta.

A derekamra kötöttem a puha anyagot. - Bajkeverő az anyád picsája!

Elröhögte magát. - Nem bírod megállni, hogy ne a tied legyen az utolsó szó, mi? - kérdezte felvont szemöldökkel miközben elindult, én pedig követtem.

- Nem - ráztam vigyorogva a fejem.

- Nagyszájú hülye kis picsa vagy, de kedvellek - karolta át a vállam.

Gyomron könyököltem, de mintha meg sem érezte volna. - Rohadj meg!

Elnevette magát. - Kösz, én is szeretlek!

- Én se! - vágtam rá csípőből szem forgatva.

Mint kiderült egy fele lakunk. Ő berényi, így ha köröstarcsai busz jön, mehetünk együtt. Most sajna csak kikísért a megállóig, mert neki dolga volt még itt Csabán, de megígérte, hogy holnap majd együtt mehetünk. Hazaérve ledobtam a cuccom, és a nappaliba mentem, de legszívesebben azonnal kifordultam volna a helyiségből. A mostohaanyám letette az asztalra a magazint, amit addig olvasott, és megpaskolta maga mellett az üres helyet. Hát, üres is marad melletted a hely, gondoltam magamban undokul.

Összefont karokkal nekidőltem a falnak. - Mondjad!

Felsóhajtott, növekvő hasára simította a tenyerét. A negyedik hónapban van már. - Barbi mondta, hogy vacsorázni megy együtt a család?

- Mondta.

- És gondolom nem szeretnél jönni - nézett rám reményvesztetten.

Nekik fontosak ezek az alkalmak, nem ronthatok el mindent. Meg amúgy is, ha kajáról van szó, akkor mindig benne vagyok. Egyszer lehetek én is engedékeny.

- Őszintén? Nem - vágtam oda keményen. Lehajtotta a fejét, sötétbarna haja eltakarta az arcát. -, de - folytattam nagy levegőt véve. Felkapta a fejét, és barna, reménnyel megtelt pillantással ajándékozott meg. - miért is ne? Menjünk! Mikorra legyek kész?

- Félóra!

- Akkor jobb, ha készülődök - indultam a szobám felé.

- Tina!

- Hm? - pillantottam hátra a vállam felett.

- Köszönöm! - nézett rám hálásan.

Érzelemmentes arccal bólintottam, majd a szobámba mentem. Picit talán több időmbe telt elkészülni mint félóra, mivel az utolsó pillanatban kezdtem neki, szóval rohanás volt az egész. Felvettem egy pánt nélküli fehér felsőt, meg egy farmert, a nyakamba raktam az egyik nyakláncom, amiben zöld kő volt, ezzel teljesen kiemelte a szemem. Megfésülködtem, belebújtam a telitalpú cipőmbe, és már ültem is be a kocsiba. Az autóban ülve csendben voltam, és mikor megérkeztünk az étteremhez, fellélegeztem. Leonáék kint vártak ránk, és amint kiszálltam a kocsiból hozzájuk siettem. A tesóm felkötötte hosszú sötétszőke haját, kék szeme boldogan csillogott, hogy itt lát. A férjének, Zolinak is köszöntem, akinek kócos barna haja kicsit a szemébe lógott, nem ártott volna neki egy fodrász, barna szeme kellemes érzéssel töltött el. Úgy tekintettem rá, mint a második apámra.

- Na, gyerünk! Együnk egy jót! - csapta össze a kezét apa, majd átkarolva a mostohám derekát, maga előtt terelte a lányait.

Alig ültünk le az asztalunkhoz, már majdnem azonnal rendeltünk is. Csendben ültem, ettem, elmosolyodtam néhányan viccen, és hallgattam a telefonom apró rezgéseit. Az osztálytársaimnak úgy látszik szófosása van.

- Milyen a suli Tina? - érdeklődött Zoli kedvesen, próbált bevonni a társalgásba.

- Elmegy - vontam vállat, majd egy újabb falatot tömtem a számba.

- Az osztálytársak? - faggatott tovább kitartóan.

- Jó fejek - feleltem tömören.

- A tanárok?

- Bunkó egynémely - dünnyögtem.

- Tina! - szólt rám apa figyelmeztetésképp.

- Bocs. Csak a matek tanár a seggfej - javítottam magam édesen.

Apa csak a fejét ingatta, Aida, a mostohahúgom pedig halkan elnevette magát, és még Barbi arca is megrándult. Ezek után inkább békén hagytak.

Otthon gyorsan lefürödtem és bebújtam az ágyba. Lekapcsoltam a nagy villanyt, de nyílt a szobám ajtaja, így fényár áradt végig a helyiségben. Barbi állt az ajtóban. - Kösz. Egész elviselhető voltál ma.

Azzal fogta magát és kiment. Hát ok. Neked is jó éjt drága mostohatesóm!

***

Hello!

Így estére meghoztam a folytatást, remélem tetszett, igyekszem hozni a kövi részt ;)

Szép estét skacok :D