'16.
09. 01.
csütörtök
csütörtök
Reggel kómásan járkáltam az üres házban, a kezemben egy tálka müzlit fogva, és az ablakhoz sétálva kinéztem a vizes utcára. Egy nagy adag müzlit tömtem a számba, és megdörzsöltem a szemem. Az álom, és a fáradtság nagyon nehezen akart eltűnni belőle. A szervezetem még mindig a bagoly üzemmódhoz volt hozzászokva, és ez a korán kelés a suli miatt nemcsak őt, de engem is kiborított.
Gyorsan megreggeliztem, majd a fürdőbe csoszogtam. Belenéztem a tükörbe, és legszívesebben betörtem volna az üveget, de sajnos nem foghattam arra a rondaságom, hogy torzít a tükör, nem, magamtól vagyok ilyen szörnyű. Fintorogtam egyet, majd gyorsan megmostam a fogam, és megmosakodtam. Bele sem nézve a tükörbe mentem a szobámba, és kinyitottam a szekrényem. Egy pillanatig méregettem a tartalmát, majd nemes egyszerűséggel kivettem egy rövid farmernadrágot, meg egy fekete trikót, úgy is dög meleget mondtak mára. Bekapcsoltam a melltartóm, magamra rángattam a trikót, arra egy kengurus pulcsit, majd a farmert, és ismét a fürdőbe mentem. A kezembe vettem a fésűm és felsóhajtottam. Kb úgy néztem ki, mint Anna a Jégvarázsból mikor felébred az elején. Talán egy kicsit jobban néztem ki nála. Kócos, szinte megzabolázhatatlan szőke tincseimet kifésültem, és már elégedetten néztem a tükörképemre. A csuklómra húztam a fekete hajgumim, majd a szobámban gyors megágyaztam, és a szinte teljesen üres táskámat felkapva indultam a suliba, mivel igen, ma van az első napom a gimiben.
A rágómat csattogtatva siettem a buszomhoz. Még mindig kicsit furcsa az új, vidéki város Budapest után, de Békés amolyan békés. Óha, szóvicc. Viccet félretéve, ezalatt a két hét alatt egész jól kiismertem a várost. Legalábbis a környékünket, és egyedül eltalálok a Pennybe meg a Lidlbe. Szóval ja, rohadt ügyes vagyok. Ja, és hogy miért is költöztem el Pestről? Ez vicces lesz. Az anyám megunt engem, és lepasszolt az apámhoz, meg az új családjához. Van két mostohatestvérem, és érkezik a harmadik is. Na, és ilyenkor érzem magam egy elcseszett Disney filmben. Enyhe vigasz, hogy a nővérem Leona, és a férje szintén Békésen laknak, nem messze tőlünk.
A buszmegállóba érve - ami kb így normál lépésekkel tizenöt perc -, szinte azonnal jött a fuvarom, én pedig unottan előszedtem a zsebemből a bérletem, és felmutatva felléptem a buszra. Enyhén meghökkentem, hogy van hely a buszon, pedig még így is nyomorogtunk kicsit. Nem is tudom, Pest után kicsit furcsa ez a laza utazás.
Az ablakon kibámulva elgondolkoztam. Nem volt gólyatáborunk, nincs senki akit ismernék az osztályban. 24-en vagyunk, de abból komolyan mondom, hogy senkire nem emlékszem. Bár, nincs is kire. Pótfelvételin rajtam kívül egy lány volt, de nem beszéltünk semmit, csak rajzoltunk. Ja, igen! Művészetis suliba járok mától. Elég király suli ez, ha mondhatok ilyet. Három osztály van, az a-sok, a b-sek, és a c-sek. Én az utóbbihoz tartozom. De ez olyan király suli, hogy mindegyik osztály más, hogy is mondjam, művészetet tanul. Az a-sok az énekesek, a b-sek a táncosok, a c-sek pedig a rajzosok. Mindenhol ezekre van a hangsúly fektetve, így például a nem érettségi tantárgyakat nem veszik olyan komolyan, például a biosz, kémia, stb. Amikor hallottam, hogy Békéscsabán van ilyen, rögtön jelentkeztem, amint kiderült, hogy ez a békés hely lesz az új otthonom. Sajna apám nem tudta sem a táncra, sem az énekre elintézni a pótfelvételit, így maradt a rajz, amiben van szintén egy kis tehetségem, de közel sem vagyok olyan jó belőle, mint táncból.
Ahogy leszálltam a tömeggel együtt a csabai második megállóban, elindultam a sulim felé. Volt olyan hatalmas mázlim, hogy a sulim pont az út másik oldalán magasodott, egy sarokra a megállótól. Átszaladtam az úton, egy kocsi rám is dudált, de teljesen hidegen hagyva siettem az épület fele. Ahogy beértem a gólyák izgalma fogott el. Alig léptem be az épületbe, elmosolyodtam. Hatalmas aula fogadott, ami tömve volt beszélgető, nevetgélő, izgatott diákokkal. Az idősebbek inkább a sarkokba húzódva csoportosultak, és teljesen hidegen hagyta őket a sok új hús. A szemem egyik arcról a másikra rebbent, közben pedig próbáltam felmérni a helyet, ami elég nehéz volt tekintve, hogy rengetegen toporogtak az aulában, arra várva, hogy fél nyolc legyen, és mehessünk a termeinkbe. Ahogy a ügyeletes tanár megindította a tömeget, én inkább a falnál maradtam. Amint eltűnt a sok diák, egy parafához mentem, ahol papírok halma volt fogadott. Megkerestem a 9/c termét, ami a másodikon volt a 214. teremben. Gyors pillantást vetettem a környezetemre, és megpillantottam a könyvtár nyitott ajtaját, szinte szemben vele pedig egy STÚDIÓ feliratú ajtó köszönt vissza. Kicsit messzebb láttam valami büfé féleséget, de későbbre terveztem a felfedezést, ezért inkább felbattyogtam a termembe.
Alig másztam meg a lépcsőt, és pillantottam meg a termemet, amikor a 214. csukott ajtaja hirtelen kivágódott, és két röhögő srác rohant ki, el mellettem, szinte fellökve, egy telefonnal a kezükbe. A két fiút követte egy ordibáló lány, aki észre sem véve, elhaladt mellettem. Nyeltem egyet. Oké Tina. Semmi gáz. Ezek remélhetőleg az osztálytársaid, semmi gáz, te is hülye vagy, nyitott vagy a sok marhaságra. Ne parázz!
Ahogy beléptem az ajtón beleütköztem egy lányba. - Bocs! - mondtuk egyszerre.
Barna, enyhén hullámos haját a füle mögé tűrte, kék szeme kíváncsian vizslatott. - C-s vagy?
- Ha ez a 214. terem, akkor nem tévedtem el. Bár az előbbi jelenetet látva ezt megkérdőjelezem - böktem a vállam mögé.
- Menj csak be, van itt több hülye is - lépett félre, hogy beengedjen. - Egyébként Anna vagyok.
- Tina - mosolyogtam rá.
Visszamosolygott, majd csak intett, és elrohant. Kérdőn bámultam utána, de aztán amint megpillantottam az osztályteremet, azon gondolkoztam, hogy megnézem, biztos ez-e az a terem ami nekem kell. Komolyan, nem akarom tudni miért hajolt ki valaki az ablakon, és ordibálta azt, hogy "Ó Rómeó, miért vagy te Dénes?" Meg kell hagyni, vicces volt, főleg az, hogy egy lány a srác hátára csapott, és ő is kiordibált valamit, de a röhögések miatt alig hallottam.
- Eltévedtél virágszál? - hallottam magam mögül egy vidám hangot.
Meglepetten megfordultam, és egy barna hajú, és annál is sötétebb, szinte fekete szemű magas fiúval találtam szembe magam. - Nem hiszem. Szerintem végre rájött az apám, hogy diliházban a helyem - biccentettem az ablakban ordibálók felé.
Elröhögte magát. - Édes. Ákos vagyok - mosolygott rám.
- Tina.
Összeráncolta a homlokát. - Nem láttalak még. Felvételin melyik teremben voltál?
- Ööö... Én a nyáron költöztem ide, és a pótfelvételin voltam, egy lánnyal - válaszoltam kissé zavartan.
- Ahhha - nevetett fel. - Akkor most bocsáss meg nekem virágszál, de nekem van dolgom arra fele - biccentett az ablakban állók fele, majd egy utolsót rám mosolyogva a hülyéskedő srácokhoz ment.
A teremben hosszú sorokban voltak a padok szorosan egymás mellett, a fal mellett egy kisebb folyosóval, hogy betudjunk menni a padsorok közé is kényelmesen. A harmadik sorban, kb közepén lepakoltam, majd levettem a pulcsim, és a derekamra kötöttem.
- Jé! Új lány!
Megfordultam, és egy vigyori fiúval találtam ismét szembe magam. Smaragdzöld mosolygós szem köszönt vissza, barna kócos haja keretbe foglalt meglehetősen szép arcát.
- Az új lánynak neve is van - mondtam tetetett sértődöttséggel, és a hatás kedvéért még durcásan keresztbe is fontam a karjaim magam előtt.
- És megtudhatom? - kérdezte vigyorogva.
- Tina.
Féltérdre ereszkedett, és a kezemet megfogva, megpuszilta a kézfejem. - Lady Tina. Örülök, hogy megismerhetem.
- Én is örvendek Sir...? - pillantottam rá kérdőn.
- Ádám - segített ki. -, de neked bármit bájos lady!
Röhögve néztem rá. - Hülye!
Nevetve felállt. - Mondj valami újat.
Ezután én inkább elmentem járni egyet a suliban. Felfedeztem a büfét, bekukkantottam a könyvtárba, megnéztem az aulában kiállított képeket. A diákokat kerülgetve indultam fel a termembe, mikor pedig becsengettek, megszaporáztam a lépteim. Megragadtam a kilincset, és akkorát rántottam rajta, hogy az ajtó másik oldalán kilincset markoló személyt az ajtóval együtt a folyosóra rántottam. Meglepetten torpant meg - szerencsésen - mielőtt belém csapódott volna, ezzel a földre lökve. Csokoládébarna szeme szinte nevetve nézett rám, szája apró mosolyban úszott, barna, elaludt haján csillogott a napfény. - Van benned erő kicsi lány - morogta nekem miközben próbálta elrejteni a hülye vigyorát.
Éreztem, hogy minden vér az arcomba szökik. De jól indítok mindenkinél! Taps Tina! Elvörösödve kikerültem. - Bocs!
Bevágtattam a terembe, be a helyemre, és szinte senkire sem nézve borultam a padra.
- Azt a... Virágszál! Engem miért nem így köszöntöttél?! - hallottam meg Ákos túlzottan vidám hangját a közelemből.
Csak morogtam.
- Nem értem virágszál! Tudod, nem értek retardáltul - röhögött fel.
Felkaptam a padról a fejem, és szikrákat szóró szemekkel néztem hátra rá. - Ákos, tedd már meg légyszi, hogy kimész a suli elé, és ráharapsz az útpadkára - mosolyogtam rá édesen.
Röhögve bólintott, jelezve, hogy ez jó volt.
- Jó reggelt gyerekek!
Előrefordultam, és így megpillanthattam a szinte most diplomázott ofőnket. Húszasévei elején járt, fekete haja két oldalt rövidre vágatva, közepén hosszabban hagyva volt, távolról a szemét nem láttam, de egy szép fekete, vagy zöld szemet eltudtam volna képzelni.
- Fazekas Attila vagyok, az osztályfőnökötök.
- Ha nem mondja, tuti hülyén halunk meg - kiabálta röhögve mögülem az egyik srác.
A tanár elmosolyodott. - Bíró Martin, ha jól sejtem?
Hátrafordultam.
A fekete hajú srác kihúzta magát. - Én volnék a híresség!
- Sok rosszat hallottam már rólad. Vagyis inkább bátyádról. Te is ugyanolyan szörnyű vagy?
- Rosszabb - szólt közbe Ádám nevetve.
- A fogyatékosság náluk családi vonás - lökte meg a vállával a srác, akit magamra rántottam.
- Hőő! - háborodott fel Martin. Barna szemét a haverjára függesztette. - A húgom édes!
- Még - morogta Ákos.
Martin elgondolkozott, a hajába túrt, majd röhögve bólintott. - Mondasz valamit.
Mosolyogva fordultam újra előre.
Az ofő a papírjai közt turkált. - Akkor egy gyors névsor olvasás, aztán folytatjuk a szokásos tennivelókkal. Na, Áron Emese?
Senki sem tette fel a kezét. Az ofő ment volna tovább, de egy lány felkiáltott. - Itt van csak alszik! Első sor tanár úr!
Az ofő kérdőn nézett az alvó lányra, majd vállat vont, és folytatta. - Bíró Martin. Meg se szólalj, tudom, hogy itt vagy.
A hátam mögött hallottam a fojtott röhögéseket.
- Deák Bence?
- Jelen - tette fel a kezét a srác. Mást sajna nem láttam belőle.
- Diósi Abigél?
- Itt vagyok!
- Fehér Dávid?
- Yep!
- Fekete Dénes?
- Jelen!
- Horváth Luca? - Csak azt láttam, hogy a keze a levegőben kalimpál. - Kelemen Olivér?
- Itt vagyok - hallottam magam mögül az ismerős, mély hangot.
Összébb húztam magam a székemen, és lejjebb csúsztam.
- Király Csenge?
- Itt vagyok!
- Csengő-bongó hangod van drága! - hallottam meg újra az egyik fiút.
- Kiss Félix?
- Nem is annyira kicsi! - ordította előre Ákos. Tettem volna egy perverz megjegyzést, de inkább kussoltam.
Az ofő csak a fejét ingatta. - Lakatos Anna, és Léna?
- Jelen! - hangzott egyszerre.
Beszarás! Ikrek?
- Léva Richárd?
- Ó, de még mennyire itt van! - nevetett fel egy számomra még ismeretlen lány.
- Nagy Ákos?
- Te viszont nem vagy nagy - röhögött fel Martin.
- Kapd be! - hallottam meg Ákos hangját.
- Tedd ki!
Hátrafordultam. - Esküszöm, ha leszopod, vedd videóra!
- Szeretnéd, mi, virágszál? - kacsintott rám Ákos.
Nevetve bólintottam. - Másra sem vágyom.
- Gondoltam - röhögött fel.
Újra előrefordultam.
- Niko Tibor? - A keze már a levegőbe emelkedett. - Oláh Szilvia?
- Sértő, hogy nem tudja - hallottam meg egy harcias hangot.
- Oláh! Lődd le magad! - ordította az egyik srác valahonnan a teremből.
- Skacok, nyugalom! Pogoszov Ádám?
- Ki nem hagynám az első napot!
- Sejtettem - morogta mellettem egy lány.
- Rácz Marcell?
- Késik!
- Szabó Tina?
- Itt vagyok - szólaltam meg bátortalanul.
- Tina!
Hátrafordultam. - Hm?
- Semmi, csak gyakorlom a neved - vigyorgott rám Olivér. A vér az arcomba szökött, és inkább előrefordultam.
- Szalay Bella?
- Itt vagyok! - szólalt meg mellőlem a lány.
- Szarka Petra?
- Biztos tolvaj! - kiabált asszem Ricsi, a hangjából ítélve.
- Mondanám, hogy ellopom az eszedet, de neked olyanod nincs - vágott vissza Petra frappánsan.
Az ofő elnyomott egy mosolyt. - Varga Zénó?
- Három, kettő, egy, ZÉRÓ! - röhögött fel gondolom Zénó, a saját nevét kifigurázva, ezzel röhögésre késztetve minket.
- Virágh Gréta?
- Megöntözlek, el ne hervadj! - szólalt meg újra Ádám.
- Ez még tőled is szar volt, Pogoszov! - hallottam meg újra Olivér hangját.
- Egyébként itt vagyok! - szólt gondolom Gréti.
- Wolf Tamara?
- Áuuuu! - hallottam meg valamelyik marha hangját ismét.
Homlokon csaptam magam. - Komolyan? Vonítasz?! - fordultam hátra megint.
Ákos lazán kiröhögött. - Simán.
Csak megforgattam a szemem. - Tényleg a diliházba kerültem - sóhajtottam fel.
Az ofő ledarálta a szokványos dolgokat, órarend, tanárok névsora, és egyébb fontos dolog, amit egy papírra írtam, jelezve, hogy leszarom az egészet. Igazából a napot csendes megfigyelőként hajtottam végre, és mikor vége volt a napnak, húztam haza az első busszal. Otthon ledobtam a cipőmet, és a szobám fele indultam, hogy lerakhassam a már tankönyvekkel megpakolt táskámat.
- Megjöttél Tina? - hallottam meg a mostohaanyám hangját.
Jobban markoltam a szobám ajtajának a kilincsét. - Meg. Mint láthatod, de ha nem, ajánlom a szemészetet.
Felsóhajtott. - Milyen volt a suli?
- Ne tegyél úgy, mintha érdekelne - mondtam összeszorított fogakkal, majd bementem a szobámba jól becsapva magam után az ajtót.
Átöltöztem egy lazább cuccba, majd levetődtem az ágyamra, és a kezembe véve a mobilom megnéztem az értesítéseim. Minimum húsz barátfelkérés, két üzenet messengeren. Elfogadtam a felkéréseket, mivel az egeész osztály bejelölt, majd megnyitva az üzeneteimet, halkan elnevettem magam. Bevettek az osztálychatbe, és Ákos rám is írt.
Gyorsan megreggeliztem, majd a fürdőbe csoszogtam. Belenéztem a tükörbe, és legszívesebben betörtem volna az üveget, de sajnos nem foghattam arra a rondaságom, hogy torzít a tükör, nem, magamtól vagyok ilyen szörnyű. Fintorogtam egyet, majd gyorsan megmostam a fogam, és megmosakodtam. Bele sem nézve a tükörbe mentem a szobámba, és kinyitottam a szekrényem. Egy pillanatig méregettem a tartalmát, majd nemes egyszerűséggel kivettem egy rövid farmernadrágot, meg egy fekete trikót, úgy is dög meleget mondtak mára. Bekapcsoltam a melltartóm, magamra rángattam a trikót, arra egy kengurus pulcsit, majd a farmert, és ismét a fürdőbe mentem. A kezembe vettem a fésűm és felsóhajtottam. Kb úgy néztem ki, mint Anna a Jégvarázsból mikor felébred az elején. Talán egy kicsit jobban néztem ki nála. Kócos, szinte megzabolázhatatlan szőke tincseimet kifésültem, és már elégedetten néztem a tükörképemre. A csuklómra húztam a fekete hajgumim, majd a szobámban gyors megágyaztam, és a szinte teljesen üres táskámat felkapva indultam a suliba, mivel igen, ma van az első napom a gimiben.
A rágómat csattogtatva siettem a buszomhoz. Még mindig kicsit furcsa az új, vidéki város Budapest után, de Békés amolyan békés. Óha, szóvicc. Viccet félretéve, ezalatt a két hét alatt egész jól kiismertem a várost. Legalábbis a környékünket, és egyedül eltalálok a Pennybe meg a Lidlbe. Szóval ja, rohadt ügyes vagyok. Ja, és hogy miért is költöztem el Pestről? Ez vicces lesz. Az anyám megunt engem, és lepasszolt az apámhoz, meg az új családjához. Van két mostohatestvérem, és érkezik a harmadik is. Na, és ilyenkor érzem magam egy elcseszett Disney filmben. Enyhe vigasz, hogy a nővérem Leona, és a férje szintén Békésen laknak, nem messze tőlünk.
A buszmegállóba érve - ami kb így normál lépésekkel tizenöt perc -, szinte azonnal jött a fuvarom, én pedig unottan előszedtem a zsebemből a bérletem, és felmutatva felléptem a buszra. Enyhén meghökkentem, hogy van hely a buszon, pedig még így is nyomorogtunk kicsit. Nem is tudom, Pest után kicsit furcsa ez a laza utazás.
Az ablakon kibámulva elgondolkoztam. Nem volt gólyatáborunk, nincs senki akit ismernék az osztályban. 24-en vagyunk, de abból komolyan mondom, hogy senkire nem emlékszem. Bár, nincs is kire. Pótfelvételin rajtam kívül egy lány volt, de nem beszéltünk semmit, csak rajzoltunk. Ja, igen! Művészetis suliba járok mától. Elég király suli ez, ha mondhatok ilyet. Három osztály van, az a-sok, a b-sek, és a c-sek. Én az utóbbihoz tartozom. De ez olyan király suli, hogy mindegyik osztály más, hogy is mondjam, művészetet tanul. Az a-sok az énekesek, a b-sek a táncosok, a c-sek pedig a rajzosok. Mindenhol ezekre van a hangsúly fektetve, így például a nem érettségi tantárgyakat nem veszik olyan komolyan, például a biosz, kémia, stb. Amikor hallottam, hogy Békéscsabán van ilyen, rögtön jelentkeztem, amint kiderült, hogy ez a békés hely lesz az új otthonom. Sajna apám nem tudta sem a táncra, sem az énekre elintézni a pótfelvételit, így maradt a rajz, amiben van szintén egy kis tehetségem, de közel sem vagyok olyan jó belőle, mint táncból.
Ahogy leszálltam a tömeggel együtt a csabai második megállóban, elindultam a sulim felé. Volt olyan hatalmas mázlim, hogy a sulim pont az út másik oldalán magasodott, egy sarokra a megállótól. Átszaladtam az úton, egy kocsi rám is dudált, de teljesen hidegen hagyva siettem az épület fele. Ahogy beértem a gólyák izgalma fogott el. Alig léptem be az épületbe, elmosolyodtam. Hatalmas aula fogadott, ami tömve volt beszélgető, nevetgélő, izgatott diákokkal. Az idősebbek inkább a sarkokba húzódva csoportosultak, és teljesen hidegen hagyta őket a sok új hús. A szemem egyik arcról a másikra rebbent, közben pedig próbáltam felmérni a helyet, ami elég nehéz volt tekintve, hogy rengetegen toporogtak az aulában, arra várva, hogy fél nyolc legyen, és mehessünk a termeinkbe. Ahogy a ügyeletes tanár megindította a tömeget, én inkább a falnál maradtam. Amint eltűnt a sok diák, egy parafához mentem, ahol papírok halma volt fogadott. Megkerestem a 9/c termét, ami a másodikon volt a 214. teremben. Gyors pillantást vetettem a környezetemre, és megpillantottam a könyvtár nyitott ajtaját, szinte szemben vele pedig egy STÚDIÓ feliratú ajtó köszönt vissza. Kicsit messzebb láttam valami büfé féleséget, de későbbre terveztem a felfedezést, ezért inkább felbattyogtam a termembe.
Alig másztam meg a lépcsőt, és pillantottam meg a termemet, amikor a 214. csukott ajtaja hirtelen kivágódott, és két röhögő srác rohant ki, el mellettem, szinte fellökve, egy telefonnal a kezükbe. A két fiút követte egy ordibáló lány, aki észre sem véve, elhaladt mellettem. Nyeltem egyet. Oké Tina. Semmi gáz. Ezek remélhetőleg az osztálytársaid, semmi gáz, te is hülye vagy, nyitott vagy a sok marhaságra. Ne parázz!
Ahogy beléptem az ajtón beleütköztem egy lányba. - Bocs! - mondtuk egyszerre.
Barna, enyhén hullámos haját a füle mögé tűrte, kék szeme kíváncsian vizslatott. - C-s vagy?
- Ha ez a 214. terem, akkor nem tévedtem el. Bár az előbbi jelenetet látva ezt megkérdőjelezem - böktem a vállam mögé.
- Menj csak be, van itt több hülye is - lépett félre, hogy beengedjen. - Egyébként Anna vagyok.
- Tina - mosolyogtam rá.
Visszamosolygott, majd csak intett, és elrohant. Kérdőn bámultam utána, de aztán amint megpillantottam az osztályteremet, azon gondolkoztam, hogy megnézem, biztos ez-e az a terem ami nekem kell. Komolyan, nem akarom tudni miért hajolt ki valaki az ablakon, és ordibálta azt, hogy "Ó Rómeó, miért vagy te Dénes?" Meg kell hagyni, vicces volt, főleg az, hogy egy lány a srác hátára csapott, és ő is kiordibált valamit, de a röhögések miatt alig hallottam.
- Eltévedtél virágszál? - hallottam magam mögül egy vidám hangot.
Meglepetten megfordultam, és egy barna hajú, és annál is sötétebb, szinte fekete szemű magas fiúval találtam szembe magam. - Nem hiszem. Szerintem végre rájött az apám, hogy diliházban a helyem - biccentettem az ablakban ordibálók felé.
Elröhögte magát. - Édes. Ákos vagyok - mosolygott rám.
- Tina.
Összeráncolta a homlokát. - Nem láttalak még. Felvételin melyik teremben voltál?
- Ööö... Én a nyáron költöztem ide, és a pótfelvételin voltam, egy lánnyal - válaszoltam kissé zavartan.
- Ahhha - nevetett fel. - Akkor most bocsáss meg nekem virágszál, de nekem van dolgom arra fele - biccentett az ablakban állók fele, majd egy utolsót rám mosolyogva a hülyéskedő srácokhoz ment.
A teremben hosszú sorokban voltak a padok szorosan egymás mellett, a fal mellett egy kisebb folyosóval, hogy betudjunk menni a padsorok közé is kényelmesen. A harmadik sorban, kb közepén lepakoltam, majd levettem a pulcsim, és a derekamra kötöttem.
- Jé! Új lány!
Megfordultam, és egy vigyori fiúval találtam ismét szembe magam. Smaragdzöld mosolygós szem köszönt vissza, barna kócos haja keretbe foglalt meglehetősen szép arcát.
- Az új lánynak neve is van - mondtam tetetett sértődöttséggel, és a hatás kedvéért még durcásan keresztbe is fontam a karjaim magam előtt.
- És megtudhatom? - kérdezte vigyorogva.
- Tina.
Féltérdre ereszkedett, és a kezemet megfogva, megpuszilta a kézfejem. - Lady Tina. Örülök, hogy megismerhetem.
- Én is örvendek Sir...? - pillantottam rá kérdőn.
- Ádám - segített ki. -, de neked bármit bájos lady!
Röhögve néztem rá. - Hülye!
Nevetve felállt. - Mondj valami újat.
Ezután én inkább elmentem járni egyet a suliban. Felfedeztem a büfét, bekukkantottam a könyvtárba, megnéztem az aulában kiállított képeket. A diákokat kerülgetve indultam fel a termembe, mikor pedig becsengettek, megszaporáztam a lépteim. Megragadtam a kilincset, és akkorát rántottam rajta, hogy az ajtó másik oldalán kilincset markoló személyt az ajtóval együtt a folyosóra rántottam. Meglepetten torpant meg - szerencsésen - mielőtt belém csapódott volna, ezzel a földre lökve. Csokoládébarna szeme szinte nevetve nézett rám, szája apró mosolyban úszott, barna, elaludt haján csillogott a napfény. - Van benned erő kicsi lány - morogta nekem miközben próbálta elrejteni a hülye vigyorát.
Éreztem, hogy minden vér az arcomba szökik. De jól indítok mindenkinél! Taps Tina! Elvörösödve kikerültem. - Bocs!
Bevágtattam a terembe, be a helyemre, és szinte senkire sem nézve borultam a padra.
- Azt a... Virágszál! Engem miért nem így köszöntöttél?! - hallottam meg Ákos túlzottan vidám hangját a közelemből.
Csak morogtam.
- Nem értem virágszál! Tudod, nem értek retardáltul - röhögött fel.
Felkaptam a padról a fejem, és szikrákat szóró szemekkel néztem hátra rá. - Ákos, tedd már meg légyszi, hogy kimész a suli elé, és ráharapsz az útpadkára - mosolyogtam rá édesen.
Röhögve bólintott, jelezve, hogy ez jó volt.
- Jó reggelt gyerekek!
Előrefordultam, és így megpillanthattam a szinte most diplomázott ofőnket. Húszasévei elején járt, fekete haja két oldalt rövidre vágatva, közepén hosszabban hagyva volt, távolról a szemét nem láttam, de egy szép fekete, vagy zöld szemet eltudtam volna képzelni.
- Fazekas Attila vagyok, az osztályfőnökötök.
- Ha nem mondja, tuti hülyén halunk meg - kiabálta röhögve mögülem az egyik srác.
A tanár elmosolyodott. - Bíró Martin, ha jól sejtem?
Hátrafordultam.
A fekete hajú srác kihúzta magát. - Én volnék a híresség!
- Sok rosszat hallottam már rólad. Vagyis inkább bátyádról. Te is ugyanolyan szörnyű vagy?
- Rosszabb - szólt közbe Ádám nevetve.
- A fogyatékosság náluk családi vonás - lökte meg a vállával a srác, akit magamra rántottam.
- Hőő! - háborodott fel Martin. Barna szemét a haverjára függesztette. - A húgom édes!
- Még - morogta Ákos.
Martin elgondolkozott, a hajába túrt, majd röhögve bólintott. - Mondasz valamit.
Mosolyogva fordultam újra előre.
Az ofő a papírjai közt turkált. - Akkor egy gyors névsor olvasás, aztán folytatjuk a szokásos tennivelókkal. Na, Áron Emese?
Senki sem tette fel a kezét. Az ofő ment volna tovább, de egy lány felkiáltott. - Itt van csak alszik! Első sor tanár úr!
Az ofő kérdőn nézett az alvó lányra, majd vállat vont, és folytatta. - Bíró Martin. Meg se szólalj, tudom, hogy itt vagy.
A hátam mögött hallottam a fojtott röhögéseket.
- Deák Bence?
- Jelen - tette fel a kezét a srác. Mást sajna nem láttam belőle.
- Diósi Abigél?
- Itt vagyok!
- Fehér Dávid?
- Yep!
- Fekete Dénes?
- Jelen!
- Horváth Luca? - Csak azt láttam, hogy a keze a levegőben kalimpál. - Kelemen Olivér?
- Itt vagyok - hallottam magam mögül az ismerős, mély hangot.
Összébb húztam magam a székemen, és lejjebb csúsztam.
- Király Csenge?
- Itt vagyok!
- Csengő-bongó hangod van drága! - hallottam meg újra az egyik fiút.
- Kiss Félix?
- Nem is annyira kicsi! - ordította előre Ákos. Tettem volna egy perverz megjegyzést, de inkább kussoltam.
Az ofő csak a fejét ingatta. - Lakatos Anna, és Léna?
- Jelen! - hangzott egyszerre.
Beszarás! Ikrek?
- Léva Richárd?
- Ó, de még mennyire itt van! - nevetett fel egy számomra még ismeretlen lány.
- Nagy Ákos?
- Te viszont nem vagy nagy - röhögött fel Martin.
- Kapd be! - hallottam meg Ákos hangját.
- Tedd ki!
Hátrafordultam. - Esküszöm, ha leszopod, vedd videóra!
- Szeretnéd, mi, virágszál? - kacsintott rám Ákos.
Nevetve bólintottam. - Másra sem vágyom.
- Gondoltam - röhögött fel.
Újra előrefordultam.
- Niko Tibor? - A keze már a levegőbe emelkedett. - Oláh Szilvia?
- Sértő, hogy nem tudja - hallottam meg egy harcias hangot.
- Oláh! Lődd le magad! - ordította az egyik srác valahonnan a teremből.
- Skacok, nyugalom! Pogoszov Ádám?
- Ki nem hagynám az első napot!
- Sejtettem - morogta mellettem egy lány.
- Rácz Marcell?
- Késik!
- Szabó Tina?
- Itt vagyok - szólaltam meg bátortalanul.
- Tina!
Hátrafordultam. - Hm?
- Semmi, csak gyakorlom a neved - vigyorgott rám Olivér. A vér az arcomba szökött, és inkább előrefordultam.
- Szalay Bella?
- Itt vagyok! - szólalt meg mellőlem a lány.
- Szarka Petra?
- Biztos tolvaj! - kiabált asszem Ricsi, a hangjából ítélve.
- Mondanám, hogy ellopom az eszedet, de neked olyanod nincs - vágott vissza Petra frappánsan.
Az ofő elnyomott egy mosolyt. - Varga Zénó?
- Három, kettő, egy, ZÉRÓ! - röhögött fel gondolom Zénó, a saját nevét kifigurázva, ezzel röhögésre késztetve minket.
- Virágh Gréta?
- Megöntözlek, el ne hervadj! - szólalt meg újra Ádám.
- Ez még tőled is szar volt, Pogoszov! - hallottam meg újra Olivér hangját.
- Egyébként itt vagyok! - szólt gondolom Gréti.
- Wolf Tamara?
- Áuuuu! - hallottam meg valamelyik marha hangját ismét.
Homlokon csaptam magam. - Komolyan? Vonítasz?! - fordultam hátra megint.
Ákos lazán kiröhögött. - Simán.
Csak megforgattam a szemem. - Tényleg a diliházba kerültem - sóhajtottam fel.
Az ofő ledarálta a szokványos dolgokat, órarend, tanárok névsora, és egyébb fontos dolog, amit egy papírra írtam, jelezve, hogy leszarom az egészet. Igazából a napot csendes megfigyelőként hajtottam végre, és mikor vége volt a napnak, húztam haza az első busszal. Otthon ledobtam a cipőmet, és a szobám fele indultam, hogy lerakhassam a már tankönyvekkel megpakolt táskámat.
- Megjöttél Tina? - hallottam meg a mostohaanyám hangját.
Jobban markoltam a szobám ajtajának a kilincsét. - Meg. Mint láthatod, de ha nem, ajánlom a szemészetet.
Felsóhajtott. - Milyen volt a suli?
- Ne tegyél úgy, mintha érdekelne - mondtam összeszorított fogakkal, majd bementem a szobámba jól becsapva magam után az ajtót.
Átöltöztem egy lazább cuccba, majd levetődtem az ágyamra, és a kezembe véve a mobilom megnéztem az értesítéseim. Minimum húsz barátfelkérés, két üzenet messengeren. Elfogadtam a felkéréseket, mivel az egeész osztály bejelölt, majd megnyitva az üzeneteimet, halkan elnevettem magam. Bevettek az osztálychatbe, és Ákos rám is írt.
Csak azért, hogy ne legyen nyugtod ;)
Haha!
Abigél: Jön a napi láb! xD
És beküldött egy képet a lábáról. És ez még semmi! Mindenki, komolyan, MINDENKI elkezdte beküldeni a lábukról készült képeket.
Mi ez a napi láb? Te jó isten!
Anna: xD ez amolyan hülye 9.c poén. Nyáron valamelyik agyhalott beküldte a lábát, és azóta ez megy. Majdnem mindennap
Ahhha. Szerintem én tényleg a diliházba kerültem
Léna: Az biztos! De majd megszokod ;)Ákos: Vagy nem xD
Olivér: Vagy megszoksz, vagy megszöksz
Martin: Es ime! Oliver napi bolcsessege
Olivér: Ja, mára ki is fogyott
Ádám: Csoda h egyáltalán vannak ilyen gondolataid
Bence: Ja, totál agyhalott a ssrác
Szilvia: Wow! A sok humorzsák!
Dénes: Na, ez is it vam
Szilvia: Egy élmény veletek srácok
Horváth: Veled se jobb Szilva
Dávid: xd szép volt luca
Horváth: Dávid, te csak kussolj!
Dávid: Ne máááár még mindig pipa vagy?
Martin: Nem, inkabb x
Olivér: *felemeli a kezét* zsar volt haver
Ádám: Térdelj köcsög
Martin: Basszatok meg
Dénes: Persze nagxon szivessem
Ricsi: Martin, én úgy megbaszlak, h egy hétig lábra nem állsz
Martin: ******basszátok meg!!!!!
Ricsi: Késő, már téged fogunk
Idióták!
Olivér: Mi van bika csaj?
Bika csaj?
Olivér: JObban tetszene a faltötőkos?
Váó! Micsoda humor!
Olivér: Hát igen, páratlan a humorom
Ja, mert úgy szar ahogy van
Martin: Nezd mar Oli! Lealaz egy csaj
Miért? Olyan nehéz lenne?
Dénes: Imádim a csajt xD Amikor pedig vége lett a filmnek, felmentem a szobámba, nem foglalkozva azzal, hogy apám szólongat, egyszerűen nem akartam a közelében lenni.
Gyorsan letusoltam, megágyaztam, és befeküdtem az ágyamban. A sötét szobában az egyetlen fényforrás a telefonomból áradó fény, amikor felvillant, ha üzenetem jött. Amikor már meguntam, képernyővel lefele fordítottam a készüléket, a fal fele fordultam, és összébb húzva magam hajtottam a fejem a párnára.
Gimisként megvolt az első napom. Már csak tíz hónapnyi szenvedés vár rám.
***
Hellobello!!!
Először is, köszönet, hogy idáig eljutottál. Az annak a jele, hogy még mindig érdekel mit írok, vagy ha új vagy, akkor üdvözöllek köreinkben.
Másodszor. Igen, tudom, nagyon eltűntem, sry, de egyszerűen mostanában minden összejött, de most már itt vagyok :D
Igaz új bloggal, de remélem tetszett nektek, és remélem a folytatás is fog :D
Addig is a következő részig sziasztok!!!
Wow😍😍 folytit követelek😆😍
VálaszTörlésOkés 😂😍
TörlésÚúúú, eddig nagyon jó! *-* Folytatást kéreeek! <3
VálaszTörlésKösziii 😍
TörlésA folytatást pedig probalom minel hamarabb hozni 😎